MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1964

1964-01-06 47. öe. - 1964_PB 47/25

• LL ­Mező Imréné elvtársnő; Venéczi elvtárs beszélt a népgazdasági tervek nehézségeiről, egy csomó problémát hozott fel, ami rámutatott azokra a konkrét feladatokra, amelyeket végre kell hajtani. Beszélt arról, hogy nem mindig tudunk egy-egy kérdést komolyan és meggondoltan feladni. Szeretném az előrelátás kérdését fel­hozni. A Dohánygyárat három évvel ezelőtt meg akarták szün­tetni, - aztán elmaradt. Fél évvel ezelőtt összevonták a dohányipart és közel 2 milliót kiadtunk, a trösztöt betelepi­tettük. Szó sem volt arról, hogy vidékre menjünk. Ma már, fél évvel később, ott tartunk, hogy a dohánygyár kitelepül. Az elvtársak biztos alaposan megnézték, megtalálták az indo­kot, amiért ezt meg kell csinálni. Arról is beszélt Venéczi elvtárs, hogy a felsőbb szervnek előre kell tudni, hogy mit akar tenni. Egy félévvel ezelőtt nem látta, hogy ki kell te­lepíteni a gyárat? , Venéczi elvtárs arról is beszélt, hogy a pártszervezeteknek kell előre politikailag alátámasztani azokat a feladatokat, amelyeket végre kell hajtani. Azonban ezen a területen sem ugy történt. A sajtó nyilvánosságra hozta a dohánygyár kite­lepítését - a pártszervezet csak annyit tudott, hogy beszél­nek rála. Sz olyan zavart okozott, hogy nehéz dolog a dolgo­zókkal megértetni azt, hogy egy félévvel ezelőtt rengeteg pénzt kiadtunk, gépeket hoztunk, és egy félév múlva kitelepí­tenek. , Venéczi elvtárs arról is beszélt, hogy biztositani kell a centralizmust. Arról is beszélt, hogy a demokratizmust is biz­tositani kell és megbeszélni a helyi szervezettel,'azok megbe­szélik a dolgozókkal, együtt csinálják - de jelen esetben csak a centralizmus érvényesült. Szerintem a sajtónak nem lett vol­na szabad kihozni addig, amig a pártszervezet nem beszélt a dolgozókkal. Megkérdezem, mit szólnak hozzá a dolgozók, ha levéllel fordulunk hozzájuk, hogy segitsenek. Amit én ki akarok hozni, az, hogy meggondoltabban kell látni, nem egy félévre kell előre látni. Ma már 20 éves távlati ter­vünk is van. Hogy lehet, hogy nem látták azt, félév múlva mi történik. Közel 7 milliót kidobtunk az utcára. A másik a létszámkérdés. Amit én el akarok mondani, nem hoz létszám-forradalmat. Az átszervezéssel kapcsolatban az iróasztal-harc folyik, sze­rintem meg kellene vizsgálni, hogy az átszervezéssel kapcso­latban mennyire lettek felduzzasztva az adm. dolgozók, lügy csomó embert kapnánk, ha az átszervezéseket megvizsgálnánk. Nem minden tartalékot tesznek ki, mert ha a tervet mődositják, legyen rá létszám. Valami módot kellene találni az átlagbér kérdés megoldására. 0­lyan embereket kell a vállalatok élére tenni, akikben meg tu­dunk bizni. Meg kell adni a vezetőségnek azt a jogot, hogy gaz­dálkodjanak az összeggel. ORSZÁGOS LKV*LT4« Jto

Next

/
Oldalképek
Tartalom