MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1964

1964-07-13 50. öe. - 1964_PB 50/33

szerepét tételezi fel. A párt vezető szerepe — a lényeget tekintve — politikai jellegű, ami abban nyilvánul meg, hogy a párt az egész dolgozó nép napi és perspektivikus érdekeit és céljait figyelembe vevő politikát folytat, s ez a politika áthatja társadalmunk életének egészét, irányt ad és mozgósítja a dolgozó népet. A propagandisták egy része „félve" érvelt azzal, hogy a párt vezető szerepe eszméink élenjáró voltában, eszközeink és módszereink tisztaságában és helyes politikánk megvalósulásában érvényesül. Általánosan elfogadott álláspont, hogy a párt, a munkásosztály vezető szerepe ott és annyiban érvényesül, ahol és amennyiben megvalósul a párt politikája. Mégis további meggyőző munkával kell bizonyítani, hogy nincs semmi ellentmondás a pártonkívüliek fokozottabb bevonása — társadalmi-gazdasági élet bármely területére — és a párt vezető szerepe további növelése között. E két dolog kiegészíti, feltételezi és nem zárja ki egymást. Vezetni annyit jelent,- hogy követnek bennünket. Bizonyos tápot, „jogos" érveket kétségtelenül szolgáltat a „statisztikai" szemlélet számára üzemeink, hivatalaink, intézményeink területén a protekció, a személyi kapcsolatok és összefonódások nyomán jelentkező káderpolitika esetenkénti kusza szövevénye. Nehezíti a helyzetet, hogy néha a pártszervezet helyes álláspontja, a párttitkár szava sem tudja megakadályozni a nyilvánvalóan hibás, a párt politikájával szembenálló intézkedést. Ilyenkor hangzik el: „Hol itt a párt vezető szerepe?" Propagandamunkánk elemzése során kiderült, hogy ilyen esetekben helyenként óvatoskodó, mentegetődző érvekkel próbálták a propagandisták bizonyítani szövetségi politikánk és vezető szerepünk általános igazságait ahelyett, hogy nyugodtan kimondták volna: nem, ez nem a mi pártunk szövetségi politikája, ez e politikának a torzítása. b) A legnagyobb gondot az okozza, hogy a mai viszonyok között az alapszervezetek szintjén hogyan érvényesítsék fokozottabban a párt szerepét. A szemináriumi beszélgetések tömegein erre kértek választ, ennek elvi és gyakorlati problémáit feszegették. Eddigi propagandaanyagaink kevés konkrét segítséget adtak e kérdésben. Jól magyaráztuk anyagainkban népünk előtt álló mai feladatokat, de nem tudtuk megmutatni az általánosságokon túlmenően a párttagok és pártalapszervezetek tevékenységének módját, irányát, konkrét tartalmát, elsősorban az üzemek kialakult szervezeti-gazdasági rendszerében. A párt vezető szerepét kétségbe vonó nézeteknek az az alapja, hogy van olyan munkahely, ahol a pártalapszervezet gyenge, valóban nem játszik „vezető szerepet". Jónéhány helyen a pártszervezet tevékenysége kimerül a taggyűlések esetenkénti formális megtartásában, a kerületi pártbizottságok egyes kiadott szervezeti, politikai instrukcióinak sematikus továbbadásában, a pártoktatás ilyen vagy olyan megszervezésében. Az ilyen pártszervezetek tagjai elkeseredetten hangoztatják nézeteiket, melyek valójában saját szervezetük tehetetlenségének termékei. Jobbik esetben jogosan hiányolják területükön a pártszervezet, a kommunisták aktív, élenjáró szerepét, de az esetek többségében környezetükben elfoglalt helyzetükből általános érvényű következtetéseket is levonnak. A teljesség és megoldás igénye nélkül meg lehet fogalmazni néhány útmutató jellegű alapelvet, melyek elemző feldolgozása és ezt követő széles körű propagandamunka nyomán tovább alakíthatják, egységesebbé tehetik alapszervezeteink tevékenységét: Hangsúlyozni kell, hogy a szocializmus teljes felépítésének feladatai a kommunisták és a pártszervezetek aktivitásának fokozását igénylik. Ennek alapján növelhető a tömegek aktív, tudatos részvétele mindennapi feladataink megoldásában. ORSZÁGOS LEVÉLTAR 7 W. • •• M