MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1963

1963-03-23 41. öe. - 1963_PB 41/9

- 7 A túlórák száma 1962-ben tovább növekedett. A pontosan kimutatott túlórák száma összesen 14 millió. Mi ennek a lényege: ha az ipar munkája és a népgazdaság érdekei megkövetelik, akkor helyes és kell túlórázni. De ugyanakkor azt látjuk, hogy az állásidő 14 millió órát tesz ki. Láthatjuk arról van szó, amit rosszul csinálunk szervezésben, azt túlórában kell behozni. Másként kell ezekhez a kérdésekhez hozzáállni. Például a szakszervezetektől nagyobb szigorúságot kell követelnünk. Ami az 1965-as feladatokat illeti: Nem tudok pontos budapesti számokat mondani és egyre nehezebb lesz a helyzetünk a statisztikai adatokkal, mert mindinkább országos jellegű vállalatok- jönnek létre és országos számokkal kell nekünk is dolgozni, - ugy néz ki, hogy a termelés volumenét 7.5 %-kal kell növelnünk. Szeretnénk elérni a termelékenység 2/3-1/3-os arányát. A költségszintet 1.8 %-kal kellene csökkenteni. Hozzáteszem, ez egy kegyetlen nehéz feladat lesz 1963-ban. Ezeknek a feladatoknak az elérése megköveteli: t 1./ A szemlélet további megfelelő alakítását. Nagyon sok szó esik arról, hogy a két társadalmi rendszer a maga élet-halál harcát gazdasági verseny utján akarja megvivni. A tőkések ezt el is fogadták, benne is vannak, s ha ez igy van, akkor, mindinkább a tetteké a szó. Nem az a lényeges, ki hogyan tud a szocializmusról beszélni, hanem ki, mit tud hozzátenni. Nekünk elsősorban azokat a termékeket kell figyelembe venni, amelyeket a KGST nekünk jelöl ki. Azt határidőre, megfelelő minőségben, mennyiségben és időben le kell szállitani. Ezt mindenki tartsa hazafias kötelességének. Ebben a dologban nagyon nagy fegyelemre van szükség. 2./ Másik problémánk a tőkés piac. Itt a helyzet egyenlőre nem jó. Egy számot mondanék, hogy egy kicsit idegesek legyenek tőle. Gépiparunk összes exportjának 90 >-a szocialista országba, 10 %-a tőkés piacra és ebből a 10 %-ból 7 % fejletlen, 3 % pedig fejlett tőkés országba megy. Ebből a 3 %-ból 1.5 % korszerűtlen termék. így messzire menni ebben a versenyben nem lehet. 1957 - 1962 között kivitelünk 2.5 szeresére, behozatalunk kétszeresére növekedett. Tehát a mennyiségi és minőségi követelmények az ipart nagy feladat elé állitják. A foglalkoztatottság, a nemzeti jövedelem^ a párt politikája ezzel a kérdés-komplexummal van összefüggésben. Három fő területen kell előremennunk: 1./ Export terveink nagyobb tervszerűsége, a pontos, ütemes, határidős szállitás. 2./ A termelő üzemekben a műszaki fejlesztés gyorsítása, a prototípusoknak sorozat gyártásra való átállitása. /Jelenleg 3-4 év alatt tudunk egy terméket a gondolattól a sorozatgyártásig végigvinni. Tehát a gyakorlatban konzerváljuk az elavault termékeinket/. a \