MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1963

1963-05-27 42. öe. - 1963_PB 42/30

- 27 Mi tette lehetővé, illetve szükségessé, hogy ezzel a kérdéssel ebben a formában foglalkozhassunk? Elöljáróban: azoknak az elvtársaknak igazuk volt, akik azt mondottak, hogy különösebb uj nincs az anyagban.. Tóth Lajos elvtárs megjegyezte, hogy az ellenőrzés hatékonyságáról beszélünk, ugyanakkor a munkatervi javaslat között 4- kerületi PB szerepel, hogy a PB elé kerül, mikor a korábbi években is igy volt. Ezek az elemek olyanok, amelyek a munka korábbi szakaszaiban is megvoltak, mégis ilyen átfogóan a kérdés felvetésével nem foglalkoztunk és nem is foglalkozhattunk. Az ok nem abban van

? hogy bármiféle személyi összefüggés, vagy mulasztás, elmaradás történt volna, hanem a kérdés ilyen napirendre tűzését a társadalom fejlődéseben végbement változások - amelyeket összefoglalt a VIII. Kongresszus - tették lehetővé, hogy napirendre tűzzük. Az ugyanis, hogy a társadalom átalakulásáért folytatott harc különböző szakaszai szükségessé teszik a párt számára, hogy elemezze az adott szakasz feladatainak megfelelően hogyan lehet hatékonyabbá tenni a párt vezető szerepének érvényesítését. A 17 - 18 esztendő során 3 olyan nagy szakasz ment végbe az átalakulás során

? amelyben az első szakasz volt a hatalomért folytatott harc időszaka, a második a szocializmus alapjainak lerakása, a harmadik a közvetlenül előttünk álló időszak, a szocializmus teljes felépítésének .időszaka. Merev naptári választóvonalat tenni a pártmunka stilusában, stb nem lefogj* Hiba volna, ha a szakaszok tartalmából fakadó különbségeket vennénk észre /osztályharc, osztályviszonyok, párt szövetségi politika Ja,, termelési viszonyok átalakulása, állapota,/ Az eszközökben is bizonyos minőségi változásokat jelentett. Legélesebben abban lehet a különbséget meghatározni, hogy amig az első szakaszban a munkásosztálynak nincs más eszköze, mint a saját szervezettsége és a legmagasabb foka ennek a szervezettségnek, a párt, ugyanakkor a hatalom kivivasa után ezek az eszközei gyarapodnak es belépnek az állami machanizmus, az egész társadalmi életünkben lévő tömegszervezeti szervek tevékenységébe. Addig azonban, amig a második szakaszban - különösen annak elején - ezek a szervek nem eléggé fejlettek, érettek feladataik megoldására, a második szakaszban is, de meginkább a harmadik szakaszban, addigra ezek a szervek életképes, működő, vezetési tapasztalatokkal rendelkező szervekké válnak. Nálunk különösen a második szakasz során - éppen az elemzés elmaradása miatt torzulások voltak. Az első időszakban szükséges volt azokkal a módszerekkel dolgozni, amelyet a hatalom meghódítása előtt alkalmaztunk, szükségszerű volt a szervek fejletlensége következtében, de később, mikor ez a kezdeti szükségszerűség abszolutizálva lett, olyan hibákhoz vezetett, hogy a proletárdiktatúra különböző szervei nem fejlődtek, önállóságuk nem nőtt

? elszürkültek. Az ellenforradalom után lényegében a pártnak hosszú ideig, sőt nyugodtan merem mondani, hogy a VIII.Kongresszust előkészitő politikai munkában is egyik fő feladata volt, hogy helyreállítsa a párt vezető szerepe értelmezését és gyakorlatát^ részben a dogmatikus torzítással, részben a revizionista tagadással szemben. Amikor a párt szövetségi politikája, vagy a párttag és pártonkivüliek viszonyát taglaltuk és tisztázni igyekeztük, alapvető mondanivaló a párt vezető szerepének helyretétele volt. Amit felvetettünk akkor is: a párt vezető szerepét helytelen felfogni ugy, hogy ott érvényesül a párt vezető szerepe a pártszervek 50 bk