MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1963

1963-11-16 45. öe. - 1963_PB 45/23

/dr.P.O.folyt./ Abban negativnak érzem a megfogalmazást, hogy az a célkitűzés, hogy a gazdasági szervező munka középpontba legyen állitva, nem minde"hol érte el a kívánt arányokat. Azt hiszem talán mégis valamivel közelebb állunk ehhez a jelanlegi helyzetben, ami pillanatnyilag van. Tényleg igaz, hogy néhány pártszervezet módszerében hibásan csinálja ezt a munkát, mert a szakmai vezetéstől vesz át, old meg feladatokat. Ez^hiba, nem tartjuk helyesnek, mégis anélkül, hogy ezt a módszert törvényesíteni akarnánk az igazsághoz tartozik, hogy a szakvezetés bizonyos területeken tehetetlen, határozatlan, ez pedig kényszerítő erőként hatott a pártszervezetekre, hogy bizonyos kérdéseket ő maga vegyen át és oldjon meg. Ha ezt értékeljük fontos azt is érteni - igy Ítélem meg - hogy itt a vetési kampánynál, szerintem elvtársak egy kicsit a szakmai vezetés tehetetlensége, határozatlansága, gyenge munkája belejátszott abba, hogy a pártszervezeteknek bizonyos értelemben el kellett ezt a feladatot végezni. Azzal egyetértek, hogy nem mennyiségileg sok, hanem a módszer nem jó. Ezt nekünk komolyan birálni kell a magunk munkájában mert tényleg olyan helyzet alakul ki, hogy az egyik pártbizottságunk olyan helyzetbe került - amely egyébként jó pártbizottság - hogy ő terjesztett elő fontos szakmai feladatok megoldására anyagokat a VB. ülésen és a szakvezetés kezdte azt kritizálni. A Budapesti Pártbizottság nálunk is vizsgálta a kongresszusi anyag témáját és találóan azt mondták az# elvtársak, hogy forditsák meg a helyzetet, terjessze elő a szakvezetés és kritizáljon a pártszervezet. A hibás módszerre jellemző ez, amit el akartam mondani. Nagyon igaznak tartom, amit az anyag mond, hogy meg van a felismerés.* Ugy mondanám, hogy ez önmagában is komoly dolog, ha eljutottunk a felismeréshez, és ez meghatározza a továbbiakban, hogy tulaj donképen hol kell a munkán igazitani. Mi ugy látjuk, hogy az arányokon és módszerekel kell javitani. Ez az alapvető kérdés. A pártszervezetek tekintélyének növekedésében az a kép és ezt is látni kell, hogy nem nőtt minden területen a pártszervezetek tekintélye egyenlő arányban és egyenlő mértékben. Azért mert a fejlődés a pártszervezetek munkájában sem szervezetileg, sem politikailag nem egyenesen felfelé ivelő, ez érezteti hatását. Hogy a központi akarat érvényesülhessen budapesti szinten, ez megitélésem szerint alapjaiban meg van, a fő kérdésekben talán le is jut, mégis csak az első lépcsőig jutottunk el , illetve a Budapesti Pártbizottság jutott^el az első lépcsőig abban, hogy a kerületi pártbizottságok szintjéig érvényesül az az egységes akanfc és szemlélet és bizonyos vonatkozásban egyes területeken tovább is tudtuk vinni. Nem minden esetben ! Itt a következő láncszem, hogy mi már ott tartunk, hogy megközelítőleg próbáljuk megvalósitani, amit a Budapesti Pártbizottság elképzel budapesti szinten. Lehet, hogy nem tudjuk teljes egészében megvalósitani, ez lényeges kérdés a további munkában. Lefelé még törik a vonal, ennek több oka van. Előszöris a kerületi pártbizottságok munkájában a le§ alapvetőbb ok abban van, hogy a végrehajtáshoz menetközbeni segítségnyújtással nem fordítunk annyi gondot, mint ami az adott helyzetben indokolt lenne. A másik^alapvető ok és ez elég következő láncszemnek tekinthető a vezetés színvonalának emelése, aminek a megváltoztatása nem egysze-