MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1963

1963-11-16 45. öe. - 1963_PB 45/16

- 13 Szegedi Andor elvtárs; Kedves Elvtársak ! Én az előterjesztéssel, jelentéssel egyetértek, ami Méhes elvtárs által előadottak alapján még teljesebbé vált. Egyetértek a saját tapasztalataink alapján is, mert ugy látom, hogy a Pártbizottságnak és a budapesti pártszervezeteknek a következetes munkája kezd beérni, a Budapesti Pártbizottság tekintélye növekedett. Felmérték az országos munkaerő helyzetet, mi pedig Párt VB. elé készülünk a főváros munkaerő helyzet gazdasági és politikai kihatásáról szóló jelentésünkkel. Ugy az OTH.mint a Munkaügyi Minisztérium és más szervek részéről nagy várakozással tekintenek és minden segitséget megadnak az anyag összeállításához és várják, hogy a ^Budapesti Pártbizottság segitséget adjon az országos jellegű problémák megoldásához. Jóllehet, hogy a kérdések zöme nem a Budapesti Pártbizottság hatáskörébe tartozik, mégis várják, hogy súlyával és tekintélyével odahat, hogy ezeket a problémákat, ami a Fővárosban jelentkezik, mielőbb megoldják. Lenne néhány megjegyzésem az anyaggal kapcsolatban. Az első amit hiányolok - bár az anyag mondanivalójával egyetértek hogy az anyag a témával ellentétben teljes egészében a párt vezető szerepe növelésére tett intézkedésekkel, illetve az eszmei-politikai egységgel foglalkozik. Véleményem szerint egyetértek, hogy a bevezetőben erre kitér és taglalja, mégis szükséges leit volna megmondani, hogy bár a fejlődés időszakára az volt a jellemző, hogy a budapesti pártszervezetek élenjártak, de a végrehajtói a határozatoknak a tömegek voltak, akiknek aktivitása ezen időszakban tovább erősödött és növekedett. Ez az anyag bevezető részéből hiányzik és csak a pártszervezetek tevékenységére tér ki. Az anyag a 11. oldalon felreti és Méhes elvtárs is szólt arról, hogy a párttagság aktivitása csökkent-e vagy sem. Erről szóló vitáról ir az anyag és állást is foglal benne. Méhes elvtárs megállapította, hogy más követelmények előtt áll a kommunista és.a párttagság, mint az 1957-58-as években, amikor az ellenforradalom következményeinek leküzdésével vagy a falu szocialista átalakításával küzküdtünk. Most békésebb időszak következett, a szocializmus teljes felépítésének időszaka előtt állunk és világos hogy itt másfajta követelményekről van szó, ami több hétköznapi tettet követel. De nem csak ez ad téves érzést atekintetben, hogy a párttagság aktivitása csökkent volna, hanem az is, hogy a pártonkivüliek aktivitása nőtt meg. Tapasztalatom, hogy ma már nehéz különbséget tenni, hogy melyik a párttag és melyik a nem párttag, anélkül, hogy a kommunisták mélyebb meggyőződését és kiállását kétségbe vonnám. De hogy a partonkivüli tömegek politikai érettsége, kiállása növekedett, azt lépten nyomon tapasztalom. A 11. oldalon, ahol a csökkentő tényezőkről van szó, felmerül az a probléma, hogy gyakran a párttagság nincs jobban tájékozódva, mint a pártonkivüliek széles rétege. Itt nincs különösebb probléma. Anélkül hogy felmenteném a felsőbb pártszervezetek a tájékoztatás kötelezettsége alpi, de szerintem természetes dolog, hogy ma már a sajtó rádió, televizió - lényegében kommunista szinvonalon - tájékoztatja a közvéleményt, sőt még ezt kell fokozni és javitani. Megitélésem szerint abban van a hiba, hogy a párttaggyüléseken, akár nemzetközi helyzetről, akár a nemzetközi munkásmozgalom előtt álló, akár a párt i