MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1962

1962-04-02 34. öe. - 1962_PB 34/47

I Készei elvtárs: Az a tapasztalatom, hogy a Budapesti PB ezen munkája, amelynek során a Központi Bizottság határozatát vizsgálat tárgyává tette, igen alapos, körültekintő volt. Az általános tapasztalatokkal kapcsolatban felvetetteket egy gondolattal szeretném kiegésziteni. Jellemző, hogy a part politikáját a dolgozók magukénak tekintik, de van egy bizonyos "de", amelyet ugy fogalmaznék meg, hogy ez a párt politikájának az üzemekbe való gyakorlati végrehajtása. 1958-ban élesen merült fel, hogy jó egyetértünk, a mi politikánk, de akkor is volt olyan, hogy a mi üzemünkben a vezetés, irányitás tömegkapcsolata miért nem ugy van, ahogy azt Kádár elvtárs elmondotta. Ez a "de" kicsit erőteljesebben, türelmetlenebbül jelentkezik azokban a kérdésekben, amelyről a tegnapi PB-i ülés során . szót ejtettünk. Egyetértek azzal, hogy ugy értékeljük, hogy a munkások fokozott felelősségérzete benne van és ez az alapja, hogy egy sor kérdésben következetesebb intézkedést, színvonalasabb vezetést várnak.Itt van pl. a tervezés kérdése, amelyben ez évben előre f jutottunk, előbb tudtunk terveket rendelkezésre bocsájtani, de ennek ellenére felvetik, hogy sok a tervmódosítás, problémák vannak az anyagellátásnál, felvetik a beruházások kérdéseit. Elég sokan felvetették, hogy a Statisztikai Hivatal jelentései, vagy országos tanácskozások alapján megállapítunk bizonyos hibákat, hiányosságokat, de a felelősségrevonás nem történik meg. Ezt a dolgozók kérése szerint élesen fel kellene vetni a párt felé. Pl. a SzOT egy plánumot szentelt a túlóra, beruházások, szociális- és egészségügyi problémáknak. Ha ezekben a kérdésekben nem érünk el eredményeket, visszahat a pártvezetés tekintélyére országosszinten is. Nagyon érdekes az a megállapitás, amelyet egyrészt az anyag tartalmaz - a főváros lakosságának növekedése -, másrészt ezzel összefüggő néhány kérdés, a problémák lassú megoldása. Ugy hiszem, hogy a 2o-ezres népnövekedést - amelynek * napjainkban tanúi vagyunk - arról az oldalról is vizsgálat ™ tárgyává kell tenni, hogy hogyan és milyen formában hat ki a munkásosztályon belül a számszerű növekedésre. Nem teljesen megbizható, ahogy a szervezettség aránya alakul az egyes esztendőkben, az egyes iparágakban. A múlt év számarányait nézve az ipari munkások száma a következő számokkal növekedett: épitőipar 6 ezer, vasas dolgozók 8 ezer, stb. Növekedett a létszám más területeken is. Csökkenés van a textil és vegyipar területén. Szükségszerűen megkövetelik ezek a számok, hogy a munkaerőgazdálkodás kérdéseivel egy kicsit többet foglalkozzunk az érdekelt szervekkel együtt, A tapasztalat azt mutatja, hogy a nőket nagyobb arányban foglalkoztató iparágak területéről volt bizonyos csökkenés. Pl. textil és ruhaipar. A jelentés beszél a vidékről bejáró munkásokról, ahol igen lassan jutunk előre a politikai nevelés terén. Megitélésem szerint a szállásokon lakó munkásoknál előbbrejutottunk. Hozzá kell tenni, hogy a múlt év elejei téritési dijak rendezése következtében kb. 2o ezerrel csökkent a munkásszállás okofTTiölgozók száma. Ugy néz ki, hogy a szálláshelyi férőhelyek 69 %-ban vannak kihasználva. Egyesek inkább utazgatnak, avagy magasbérü albérletbe költözik. A szálláshelyi térités a munkások egy részénél elfogadást nyert, egyesek azonban kifogás tárgyává tették és nemtetszésüket fejezték ki.