MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1962

1962-04-02 34. öe. - 1962_PB 34/45

I Dr.Bakács Tibor elvtárs: Néhány szóban szeretném elemezni az etika, val mint az egész­ségügy kérdését. Az etikát és az egészségügyi szolgáltatások kérdését nem tartom helyesnek, hogy szét választják az elvtár­sak. Szerintem a kettő együtt érvényesül. . A magyar egéstségügy minden hibája, merevsége és bürokratikus intézkedései ellenére is, olyan eredményeket mondhat magáénak, amely a Társadalomból nőtt ki és amit a szakmát is hozzáadott. Olyan társadalmi biztositás és ellátottságok vannak, amelyek a burzsoá különszobás rendszerrel összevetve, jóval felülmúlja azt. Az Egyesült Villámokban egy ápolási nap drágább, mint egy szálódai szoba. Éppen ezért mi ellátottságunkra nem lehet pa­naszkodni. Ha az egyes fontosabb mutatók számát nézzük, látunk olyan fertőző betegségek megszűnését, mint pl. a gyermek papali­zis. Tavaly az ország 10 millió lakosából mindössze 7 megbete­•gedés volt. % A szifiliszt Magyaro szagon a két világháborz között magyar be­tegségnek nevezték, akkor 17 ezer körül volt megbetegedések szama, ma 3 ezr. A magyar ember életkora 30 év alatt 20 évvel nőtt. Az átlagos életkor mindenütt nőtt, de ilyen mértékben mint nálunk nem. A féri átlag életkor 67, a nőké pegig 69. Az Egyesült Államokban 10 évvel kisebb, Mexikóban a fele a fehér­bőrüekének, a franciáké 15 évvel hosszabb, mint az arab bens&ü­lötteké. Halunk a tulkaiórizálás veszélye áll fenn, amit a kon­fekció ipar is bizonyíthat. Ha ennyit mentünk előreia akkor önkéntelenül is felmerül a kér­dés, hogy aiíkor mi a baj? A baj az, hogy a mennyiség emelke­désével nem tart lépést a minőség kérdése. Ha nem jó minőségi­leg az ellátás, lesz egy olan réteg, aki jobb ellátást igyek­szik magának teremteni. Olyan szemléletet alakitanak ki, hogy a beteg csak ugy érzi ellátottságát biztosítottnak, ha borravalót ad. Hibás, természetesen a másik fél is. Az István-kóriiázban vizsgálat folyt, ahol 3 év alatt 8 etika ügy történt. Líindkéegyik esetben masodorvost mrasztaltak el. Amikor a dolog vizsgálat tárgyává fajult, addigra az illető fél visszalépett. Ebben a kérdésben a vezetők felelősségét kell felvetni, mert azoknak tudniók kell, ki az, aki olyan légkört teremt, hogy a betegnek a zsebébe kell nyúlni. A mi szakmánkban is vannak rejtett tartalékok. Van olyan eset, hogy a kórház is és a rendelő is megcsináltat külöbnöző, de azonos vizsgálatokat. Ez több millió forintot tesz ki, ennyi összeg hever a földön egészségügyi intézményeinknél. Vagy pl. a János, kórházban van az ország legnagyobb tödősebé­szete. A gondozót a kórháztól 200 méterre tették, ahol gyerkek vannak. Tehát átgondoltabb intézkedéseket kellene eszközölni. Javaslatom az volna, hogy felvilágosító munkával el-kell érni, hogy az eredményeket elismerjék. Sokat adunk, nem a rendszert szidják, - az egészségügyet önmagán érzi mindenki. A vezetők felelősségének a kérdését az eddiginél fokozottabban elvárjuk. Az etka kérdését illetően a személyes példamutatás­sal, ha kell adminisztratív eszközökkel is, de ennek érvényt kell szerezni. h5 3^

Next

/
Oldalképek
Tartalom