MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1962
1962-02-23 33. öe. - 1962_PB 33/37
- ll> Gács László elvtárs: A párty vezetőszerepének további erősítése és e célból a hiányosságok leküzdése szempontjából egy kérdésről beszélnék, ez a bizalomnak a kérdése. Nem kétséges, hogy a párt iránti bizalom kérdésével olyan jól nem álltunk, mint most. Ezért nagyon indokolt az, hogy ezért napról napra meg keíl küzdeni, hiszen az emberek napról napra felvetett kérdésekre választ várnak a nemzetközi politikával, belső gazdasági kérdésekkel kapcsolatban és ha ezekre a kérdésekre időben és megfelelő választ adunk, akkor erősitjük a bizalmat. Ha nem azokról beszélünk, ami őket érdekli, akkor jelentkezik egy bizonyos bizonytalan érzés. Azt hiszem, mi nagyon nehéz helyzetben, az ellenforradalom utáni napokban tanultuk meg a pártvezetőségtől, hogy hogy lehet megszerezni a bizalmat, főleg nyilt beszéddel, a tömegekre való apellálás a párt politikájának elősegitésére és ez hozta meg a nagy eredményt, amelyet nagyon rövid idő alatt elértünk. Azért vetem fel ezt a kérdést, mert néhány d&ogban úgy láttam az elmúlt félháromnegyed évben nem gazdálkodtunk elég jól. Nem adunk választ időben azokra a kérdésekre, ami átmenetileg rossz érzést és bizalmatlanságot is szül. Ezek nem nagy dolgok, alapvető kérdésekről van szó, de olyanokról, amelyek hiányosságok és amelyeket le kell küzdeni. Gondolok arra az elég közismert dologra - volt ez a repülőszerencsétlenség Budapesten, amiről nem adtunk időben tájékoztatást, amivel kapcsolatban nagyon sokan érdeklődtek a Rádiónál is. Többen mondták: szégyeljük magunkat, hogy nekünk a bécsi rádióból kell hallani azt, hogy mi történt. Százával voltak ilyen telefonok. Vagy volt a Ferencvárosi pályaudvari dolog. Ezek ismert dolgok. Voltak olyan kérdések, mint a piacon mutatkozó átmeneti hiányoi^'.hagyma, burgonya. Heteken át beszéltek róla, választ vártak erre és végül Kádár elvtárs válaszolt erre a kérdésre. Sokkal hamarabb lehetett volna erről beszélni, hogy a bizalmat biztositsuk. Felnőttek az emberek, elismerik a politikánkat, tehát támaszkodjunk rá. Itt van Török István esete. Budapesti lakos, nem helyes elvtársak, mindenütt beszéltek róla, ezt meg kellett volna mondani, elhatárolni magunkat a tömegek előtt, ez szakszervezeti funkcionárius volt, hogy mélyen elitéljük. Ez az egyik dolog,tehát a széles tömegek felé időben nyiltan beszélni a kérdésről és azt hiszem ezzel erősitjük a bizalmat, ha elkésünk kicsit, megrenáül a bizalom. Az a törekvésünk, hogy a bizalmat mindig erősítsük. Van egy másik csoportja ezeknek a kérdéseknek, ez a káderekre való épités, mennyire tartjuk fejletteknek a mi kádereinket, ideértve a tömegszervezeti kádereket is, hogy velük megvitassuk a dolgokat, hogy segitsük az eszmei fejlődésüket és ezáltal felhasználjuk őket azok-