MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1962

1962-02-23 33. öe. - 1962_PB 33/23

- Í3Szálai János e

. /í\.nzügymin/ A beszámolót végighallgatva az volt az érzésem, hogy - annak ellenére, mivel erről a tárnáról többször hallgattam előadást, több agitációs olvasmány is volt a kezekben, mégis további erősitést kaptam. Több .'olyan probléma merült fel, amit ismertünk, de ennyire eláhuzva fontosságát nem láttuk ilyen egyértelműen, mint ahogyan az a beszámolóban elhangzott. Ugy gondolom, helyes ha saját helyzetemről beszélek ezzel a kérdéssel kpacs?latban, mert innen vannak tapasztalataim és ezek talán más területen is felmerülnek. A kérdéssel kapcsolatban mindenekelőtt a Pénzügyminisztériumban korábban meglévő helyzettel szeretnék foglalkozni. A Pénzügyminisztériumban a munkásosztály vezető szerepét alapvetően megsértették a minisztérium kommunistái. így fordulhatott elő az, hogy a minisztériumban 1959-ig <1raentek odáig - és a pártszervezet ebben a szemléletben többé- kevésbé, élenjárt - hogy nemcsak a minisztériumon belül, nanem az egyes főosztályokon belül is kategorizálták az embereket származás szerint. Felállítottak egy olyan sorrendet, hogy az I.sz. főosztályon érvényesül a munkásosztály vezető szerepe, a II. sz. nem, a III.sz. igen, és a IV-sz. ismét érvényesül. Ezt a következtetést az elvtársak abból a mechanikus szemléletből vonták le, hogy egyes vezetőknél megnézték, mi volt az apa, a nagyapa, és mi volt az illető személy eredeti foglalkozása. Súlyosbította a helyzetet még az is, hogy'nemcsak a dolgozók között kategorizáltak igy, hanem a párttagok között is. A párttagok között voltak, akiknek'eredeti foglalkozása dolgozó volt, de voltak alkalmazottak is, és ezekben már nem biztak ugy a minisztérium egyes kommunistái, mint akik a munkapad mellől, fizikai munkaterületről került be a minisztériumba. Az ilyen párttagok polgári, kispolgári jelzőket kaptak és bizalmatlanok voltak velük szemben. Nemcsak a minisztériumban^ hanem a pártszervezeten belül is egy ilyen bizalmatlanság alakult ki, melynek szemléleti pontja a kategorizálás volt. - Ezzel szorosan kapcsolatos az a hiba is, amit a minisztérium egyes magasbeosztásu vezetői követtek el. Azoknál az elvtársaknál, akik munkásszármazásuak voltak, különböző lazaságokat is eltűrtek, amelyet esetleg alkalmazotti párttagnál szóvá tettek volna. Nem egy esetben ezt a helytelen magatartást még támogatták is. Pl. az egyik elvtárs, akik az I.sz.főosztály megbizható párttagja közé tartozott, késő éjszakáig mulatozott, és ez idő alatt a gépkocsit kirabolták, elvitték a kabátját, stb. Ez az elvtárs kártéritást kért és kapott. Egy idő után az elveszett holmik megkerültek, de a kártéritést nem kellett visszafizetnie. Sajnos a Pénzügyminisztérium pártszervezete a saját erejéből és az előbb emiitett okoknál fogva nem tudta ezt a helyzetet felszámolni, szükséges volt, hogy a párt Titkársága határozatot hozzon, melyben mindenki megkapta azt, ami neki járt.