MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1962

1962-09-26 37. öe. - 1962_PB 37/25

— 23 ""• Mező Imrené /Lágymányosi Dohánygyár/ Néhány szóval szeretnék a termelés kérdésével foglalkozni. Egyetértek Gáspár elvtárssal, hogy ebbe az anyagba nem lehet mindent belesüriteni. Az anyag jó, mégis azt mondanám, hogy bizonyos kérdéseket fel kellene vetni, hogy a további munkánk folyamán helyesen tudjunk állástfoglalni. Szó van arról az anyagban, hogy a vállalati vezetők jobban használják fel a megkapott önállóságukat. Helyesnek tartanám, hogy a Pártbizottság tűzze napirendre és nézse meg, hogy ez meg van-e. A felsőbb szervek ugyanis roppant nehezen mondják ki az igent. Az volna a javaslatom, hogy tűzzük napirendre és biztos vagyok benne, hogy nem csak én, hanem más igazgatók is felvetik, hogy az igazgatóknak adott önállósággal nincs minden rendben. A másik probléma, hogy hogyan tudjunk gazdaságosabban dolgozni, hogyan tudjunk többet hozni az államnak. Beszélgettem több vállalattal és mindenhol ugyanaz a vélemény, hogy a vállalatok szinte kényszerítve vannak tartalékolni. Nem adhatjuk ki a tartalékokat, mert sematikusan vannak mérlegelve a vállalatok. A hozott eredmények alapján^ a következő tervet jól meghúzva állapitják meg a kötelezettséget. Ha mégis netán komoly tartalékot adott volna akkor biztos hogy a következő éves tervét nem tudja teljesíteni. A Dohánygyár jól dolgozott, az idén semmit sem tudunk adni, de jövőre biztosítom az elvtársakat, hogy jobbanfogunk dolgozni. Meg kellene találni a módját annak, hogy hogyan lehetne megoldani, hogy a vállalatok adják ki a tartalékokat. A következő kérdés - azt hiszem ez a kérdés is ismert - hogyan lehetne elérni nagyobb eredményeket. 1961-ben mi olyan eredményeket értünk el, ami több volt miht az elképzelt. ^s olyan reviziót kaptunk, hogy ha ilyen rosszul dolgoztunk volna sem kaphattunk volna mást. Az anyag beszél az anyagi ösztönzés, nyereségrészesedés kérdéséről. -Az a helyzet, hogy a nyereségrészesedés év vége felé már erősen foglalkoztatja az embereket. Hogy mennyi lesz azt nem tudjuk megmondani, legfeljebb azt hogy lesz, kb. annyi, amit gondolunk, viszont nem tudjuk, hogy fentről nem fogják e lenyesni valamivel. Nem tudom nem volna- e helyesebb rátérni olyan módszerre, hogy a fizikai dolgozó - aki közvetlen hajtja végire a tervet - lenne ösztönözve vagyis a boritékjában lehetne látni, ha mennyiségileg, önköltség területén - nem %-ról beszélek - anyagtakarékosság vonalán jól végezte munkáját. Jelenleg a dolgozó a bérét megkapja még ha a munkája ellen minőségileg fel is merül kifogás. Ezt a kérdést meg kellene nézni, hogy azt a hatalmas összeget, amit kifizetünk, nem lehetne-e vonzóbbá tenni, ha helyben kialakíthatnánk valamilyen más rendszert. Ez nem jutalom kérdés, ez bérkérdés. A legfontosabb ezeknél a kérdéseknél, hogy akármelyik vonalat nézzük nem szabad sematikusan egy iparágra sem ráhúzni. Ténylegesen meg kell vizsgálni, hogy egy-egy iparág milyen fejlettségi fokon tart és igy elbirálni ezeket a kérdéseket, mert különben sematikussá válik és nem megyünk előre. Ami a legdöntőbb ezekben a kérdésekben, hogy az igazgatóknak adjanak nagyobb önállóságot, feleljenek a dolgaikért. Legyen módjuk feladatokat önállóan végrehajtani és ne azt érezzék az igazgatók, hogy egyes ügyekben nem tud előre menni, mert fenn nincs határozat, mert bizonytalanok, mert nem látják kellően a dolgokat, hiszen nincsenek is ott helyben, de ha már magukra veszik a kérdéseket, akkor legalább adjanak fenn gyorsabb válaszokat. is- n