MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1962
1962-09-26 37. öe. - 1962_PB 37/14
t - 12 Csillag László elvtárs : Á pártértekezlet elé készülő jelentést iónak tartom, ügy gondolom, hogy szükségesnek látszik a párttal kapcsolatos résznek a terjedelmét a pártélet jellemző vonatkozásaival sokkal részletesebben és határozottabban elemezni. Ezenkivül a tömegmozgalmakkal kapcsolatos részt is indokolt volna bőviteni, - az elmúlt 3 év alatt szép eredményeket értünk el ezen a téren. Egyetlen kérdéssel részletesebben szeretnék foglalkozni, az előterjesztésnek az oktatás, illetve a közoktatással kapcsolatos kérdésével. A jelentés helyesen állapitja meg, hogy a szakközépiskolák kérdésében előrehaladás tapasztalható, de bizonyos területeken hibák vannak. Sőt azt is megállapitja a jelentés, hogy egyes helyeken a szakközépiskolákban vonakodás tapasztalható az ipari szakközépiskolákat illetően. Á közoktatási reform és az idevonatkozó törvény előremutatóan éppen az iparban dolgozó szakmunkások általános műveltségének emelését tűzi ki céllul. Tekintettel arra ? hogy az ipari képzés tárcasovinizmusból kiindulva ugy véli, jíogy megfelelő szakmai képzés a már meglévő rendszeren keresztül a legiobb, félnek sok esetben, hogy nem érnek el olyan eredményt mini a jelenlegi szakmunkásképzés során. Ez ugy fogalmazódik meg. - addig nem romboljuk le azt ami van, mig helyette jobbat nem tudunk épiteni. Ez eléggé elterjedt nézet, - s mi meg kell mondani, - nem léptünk fel eléggé határozottan ellene, 195o-ben, amikor a szocialista ipari tanulóképzést létrehoztuk, törekvés volt, hogy kellő felkészültséggel rendelkező szakmunkást képezzünk KÍ. A színvonal évről- évre nőtt. A magyar iparban dolgozó szakmunkások egyharmada ma már a mi nevelésünk. A módósitásból sokan nem értik meg, hogy itt nem lerombolásról van szó, hanem arról, hogy amit 195o-ben elkezdtünk, azt tovább fejlesszük. Zavar is keletkezett a közelmúltban az ipari tanulóképzés számos területén,^ mert állami vonalon a reformot és a törvényt nem vitatták meg a tantestületek országosan. Pedagógusaink közül, párttagok és pártonkivüliek is között is egzisztenciális kérdésként vetődik fel, félnek, hogy rájuk nem lesz szükség. Csak sok munka árán sikerült őket megnyugtatni, nem lesznek leváltva, hanem képessé tesszük őket arra, hogy a szakközépiskolákban is fognak tudni oktatni. Hiba, hogy még a mai napig sincs rendelet arra, hogy ezt a törvényt az intézetekben tárgyalják meg. Soós elvtárs elmondotta, hogy a nevelő munkának fogyatékosságai vannak, MI ugy látom, hogy nem olyan súlyos a helyzet. Soós elvtárs számszerű adatokból ismeri a kinápásokat, - de egy biztos, hogy közel sincs annyi, mint pár évvel ezelőtt. Biztos, hogy van még javitani való ezen a téren, - de ugy látom, hogy Soós elvtárs aggodalma kissé túlzott.