MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1962
1962-07-13 35. öe. - 1962_PB 35/4
- 1 Hozzászólások: Fischer György elvtárs. Kelen elvtárs beszámolójával teljes mértékben egyetértek. Arra szeretnék reagálni, amikor azt mondotta, hogy tapasztalatokat hozzunk ide a gyakorlati munkából. Saját élményeimet szeretném elmondani a XXII. Kongreszszus anyagának tárgyalásával kapcsolatban. Annak ellenére, hogy elolvastam az újságokat, amikor azt a megbizatást kaptam, hogy csoportos megbeszéléseket tartsak, kicsit drukkoltam, hogy milyen kérdéseket fognak felvetni, vájjon tudok-e ezekre válaszolni. Az egész munka folyamán az volt a tapasztalat, hogy főleg a személyi kultusz kérdései foglalkoztatták az embereket, az ideológiai kérdésekhez nem igen szóltak hozzá. Amikor ennek az okát keressük el kellene gondolkodni azon, hogy nem-e a propaganda munkában volt a hiba. Ezek a > kérdések nem olyan egyszerűek, hogy egyszeri elolvasás után olyan mértékben megmaradjanak az emberek fejében, hogy azokat, ha szükséges magyarázni is tudják, mert sokszor ekkor derül, ki, hogy valóban értik-e vagy sem. A konferenciák, szemináriumok rendszerében évek óta meghonosodott vonás, hogy nem szabad nagyon firtatni, hogy mit nem tanultak meg a résztvevők. Meg kell várni, hogy. mit mondanak el maguktól, kérdéseket nem illik feltenni. Éveken keresztül jártam konferenciákra, de ha visszatekintek meg kell állapitanom, hogy bizony nem sokat tanultam ezeken. Akkor kezdtem tanulni, amikor a marxista egyetemen a tanulás vizsgához volt kötve. Nem volna-e helyes megfontolni, hogy amikor majd a VIII. Kongresszus anyagával foglalkozunk a különböző szintű konferenciákon és szemináriumokon egy kicsit visszakérdezés is legyen.:Mutassanakm a propagandisták, hogy mik azok, amiket a hallgató rosszul mond. Kritikusabb szemmel kell néznünk az agitátorok, propagandisták képzését és felkészülését is. Legutóbb résztvettem egy taggyűlésen, ahol a beszámolóba jól beépítették Komócsin elvtárs Népszabadságban megjelent cikkét. Amikor azonban ennek magyarázására került sor ugy látszott, hogy nem igen értik. Nagyobb súlyt kell helyezni arra, hogy az agitátorok, propagandisták a párt politikáját világosan, érthetően magyarázzák. Nem kell félni attól, hogy a propagandistavezető megmagyarázza, hogy mi volt rossz, hosszadalmas, vagy kevésbé érthető a propagandista hozzászólásában, előadásában. Ha ilyen módon tanítjuk a VIII. Kongresszus anyagát, akkor nem fog bekövetkezni, hogy a taggyűléseken a tagság nagyrésze óvakodik attól, hogy ideológiai kérdésekben hozzászóljon.