MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1962

1962-04-02 34. öe. - 1962_PB 34/60

Cservenka elvtársrió összefoglalója: A vita. nagyon széleskörű, elemző volt. Kérem az elvtársakat, mentsenek fel az alól, hogy itt külön- külön, az egyes elvtársak által felvetett kérdésekre válaszoljak. Ami, mint észrevétel' itt felmerült, azt az anyag véleges elkészítésénél igyekezni fogunk érvényre juttatni. Bár meg kell jegyezni, hogy alapvető kérdés itt nem merült fel. Négy dolog van, amiről szeretnék szólni: 1. A sza^iankáskérdést t amit Gács és Polyák elvtársak emiitettek - hogyan értékeljük. 1958-ban, amikor született ez az értékelés, számszerű tényekkel, konkrétan 1958-ban megvizsgálva a pártfra belépett szakmunkások számát , - ás ehhez viszonyítva állapítottuk meg - hogy fejlődés tapasztalható. Az 1958-as határozat e réteggek való foglalkozásra felhívta a figyelmet, foglalkoztunk velük és sikerült elérni azt, iio&y egy része belépett a pártba, illetve közelebb került a párthoz. Ez eredmény, de nem olyan mértékben, mint ahogyan az elvárható lenne, éppen az általános műveltség és kvalifikált felkészültséget illetően. Politikailag tájékozottak, de politikai öntudatuk nem áll arányban szakmai műveltségükkel. - Higyje el Polyák elvtárs, hogy a kvalifikáltságot minden szakmára értjük. Figyelmeztetés ez számunkra, hogy jól nézzük meg a dolgokat és nagyon reálisan irjuk le azokat. 2. Lakáskérdés: Fischer elvtárs! Ismeretes, hogy a lakásépités üteme ma nem áll azon a szinten, hogy kielégitse az igényeket. Statisztika ide, statisztika oda, nekünk ebben a kérdésben le kell tennünk a garast, ahogyan áll ez a dolog. Meg kell néznünk felsőbb szervekkel együtt, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy azt a kevés lakást, ami van elosztásra ugy történjen, hogy kevésbé sértsük meg az emberek önérzetét. Ameddig ennyire kevés lakás van, addig olyan igazságos szétosztást nem lehet megvalósítani, hogy azzal mindenisi meg legyen elégedve, - hiszen akinek nem jut, az jogosan elégedetlen. A minimális az, hogy az embereknek egy otthona legyen. Mivel ilyen a helyzetünk, annak oka az is, hogy volt egy időszak, amikor a lakáskérdés, illetve lakásépités huszadrangú kérdés volt az iparositás mellett. S ha nem lett volna ilyen pusztító háború, akkor is oizonyos hiány lenne. De legfőbb az, hogy nem folyt olyan mértékben a lakásépítés üteme a felszabadulás utam, mint ahogyan nőtt a sz^aporulat, a feláramlás Budapestre. A feláramlás ma is probléma. Lehet, hogy én hibát követtem el a bevezetőben azzal, hogy nem szóltam arról, hogy a Budapesti Pártbizottság tesz erőfeszítést a helyzet enyhítésére. Vágvölgyi elvtárs éppen ezért jogosan tette fel ezt a kérdés. Létre hoztunk egy olyan bizottságot,- ahol a lakásügyeket alapvetően megvizsgálják és ennek alapján próbálják majd megoldani a problémákat /a lakáscserék bizonyos módón való szabályozása, az üzérkedés kizárása, stb./ QO M