MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1962

1962-04-02 34. öe. - 1962_PB 34/56

10 Üscher elvtárs: Egyetértek azokkal, akik a jelentést és a határozatot pozitiven értékelik. Bakács elvtárs ismertette eredményeink pár számadatát, amelyet sok ország példának vehetne. Vannak azonban bosszantó dolgok, kis hiányosságok, amelyek súlyosan érintenek. Pl.ha valakit hajnalban szivroham ér, két órát is várhat, mig az ügyeletes orvos kijön, vagy pl. ha a XIII.kerületben nincs ügyeletes orvos, a szomszéd 7.kerületi ügyeletes orvos nem megy a beteg segítségére. A kerületek ezen a téren önálló egységnek tekintik magukat. Ugyanez van a körzeti rendelőknél is. Apróbb hiányosságok megszüntetéséhez nem anyagi erő, hanem szervezettség kell. Ugyanilyen kérdés a nyugdijasok ellátása, kórházi ápolása. Budapesten sok olyan család van, ahol tehetetlen hozzátartozó van, otthon nehéz ápolni, különösen akkor, ha a férj-feleség dolgozik. Nincs olyan intézményünk, amely befogadná ezeket, arra hivatkoznak, hogy ezek nem betegek. Bár maguk a hozzátartozók is szivesén áldoznának anyagiakat, ha ezen családtagjaikat el tudnák helyezni megfelelő intézményban. Pl. azt a tanácsot adják, ha az illető zsidó, hogy helyezzék el szeretetházban. Meg lehetne oldani a kérdést ugy, hogy lo-2o beteg mellé egy ápolónőt. Igen furcsa, hogy a Tanácsok szociális osztályán olyan tanácsokat adnak, hogy hirdessenek az újságban, keressenek ápolónőt a hozzátartozók. Véleményem szerint össze kellene hivni a nyugdijas ápolónőket és ezt a kérdést valahogy megoldani. Az üzletek nyitvatartásával kapcsolatban vitábaszállok Szászné elvtársnővel, tudniillik a Szovjetunióban és Csehszlovákiában vasárnap is nyitvavannak az üzletek és ekkor van a legnagyobb forgalom. Nincs olyan jó rendelet, amelyet meg ne lehetne buktatni. Nyitva voltak áruházak, de minden héten más és más, és soha nem tudta senki, melyik van nyitva. Ha nem tudják a vásárlók, akkor nem is tudnak vásárolni. Pl. igen helyes lenne, ha a rádió bemondaná, hogy ekkor és ekkor pl. a Corvin Áruház nyitva van, biztosan mennének a vásárlók. Személyes tapasztalatom is volt ezen a téren. Nem vagyok informálva a lakáshelyzetről, de soha ennyi lakás nem épült még mint most Budapesten, Budapesten looo lakosra jut .5 lakás, ez a szám 193o-ban 2.5 volt. Ennek ellenére mindenütt lakásproblémával találkozunk. Ha figyelembevesszük az 5 éves tervszámokat, ha összehasonlítjuk a Szovjetunióban lévő számokkal, akárhogy számolja az ember, fele, amit a Szovjetunióban ezen a téren elértek. A statisztikát nézve az 5 éves tervben 3 milliárd volt lakásépítésre forditva. Ha összegszerűen nézzük, azt látjuk, hogy az erőforrások ki vannak meritve. Ha a Szovjetuntóban meg tudták oldani, nálunk is van mód olyan erőforrásokra, amely az anyagi eszközöket nem sérti. Sok érdekelt van, aki naponta néhány órát rááldozna, ha bizonyos időn belül lakáshoz jutna. Jobban meg kellene szervezni ezt a kérdést. Javasolom, hogy a Budapesti Pártbizottság tűzze napirendre a lakáskérdés megoldását, A múltkor olvastam, hogy a Bajzautcában 1 szobás lakásokból álló ház épül. Ez jól bevált forma, különösen a magánosok részére. j£ JtQli