MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1962

1962-04-02 34. öe. - 1962_PB 34/54

: Néhány szociális problémát, valamint a túlóráztatás kérdéséről szeretnék beszélni. Az a megállapitás, amelyet 3 vasipari munkásokra vonatkoztat az anyag, nem állja meg a helyét. Az én tapasztalatom az ellenforradalom előtt és után azt bizonyitotta, hogy éppen ez a réteg volt az üzemben a jól kvalifikált és igen döntő szerepet töltöttek be. Egyéni tapasztalatom, hogy az ellenforradalom alatt és után, erre a rétegre lehetett támaszkodni. Az ilyen jól képzett szakmunkások voltak azok, akik a mi rendszerünkkel és politikánkkal egyetértettek. Azt elképzelem, hogy egyik-másik nem értett egyet, de nem ez volt a jellemző. A jellemző az volt, hogy ezek a dolgozók voltak azok, akik a rendet kialakították. Éppen ezért nem állja meg a helyét az, amit a jelentés leir. A jelentés nem lép fel a mértéktelen túlóráztatások ellen. Meg kell mondani, hogy amikor a túlórát tervezte a Tervhivatal addig a munka és egészségvédelemre nem terveztek, erre nincs előirányzat a listán. Ha egy üzemcsarnok épitését megtervezik öltözővel és mosdóval, melyre meghatározott összeget irnak elő és ha ugy adódik, hogy az üzemcsarnok épitése ezt az összeget felemészti, akkor a mosdót, öltözőt nem épitik meg. Sem a munkavédelemre, sem a mosdókra öltözőkre ezek a szociális normák nem érvényesülnek ugy ahogyan kellene. Az egyes üzemekben az a helyzet, hogy sok munkás azért megy el, mert szegre kell akasztania a ruháját. Több kulturáltabb munkaelőfeltételek hiányoznak. Ezeket a problémákat számos vasipari üzemben a termelési,tanácskozásokon maguk a dolgozók vetik fel. Évek óta olyan problémák oldódnak meg, mint a mosdók, öltözők. Ez egy feszültséget jelent és azt mondják, hogy a mi pártunk ennyit törődik csak az üzemi dolgozók, kai. / 1960-ban sikerült a túlórákat csökkenteni, azonban 1961-ben ez ismét emelkedett. 1961ben a nemzetközi helyzet is hatással volt rá, mert arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy ha bizonyos helyzet előáll nem fogjuk korlátozni a túlórázást. A legnagyobb probléma az volt, hogy az üzemek legkvalifikáltabb dolgozóira eso tulóraszám igen sok volt. A legnagyobb baj, hogy a legképzettebb vasipari dolgozó 80-120-160 túlórát dolgoztak havonta. Ennek a munkásrétegnek nemcsak a családi élete volt elhanyagolt, hanem olyan fáradtan jártak be az üzembe, hogy kezük- lábuk remegett. Havi keresetük 6 ezer forintot is elért és utána betegállományba mentek, mert fizikailag teljesen kimerültek. i5A yjQQj