MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1961

1961-12-18 32. öe. - 1961_PB 32/62

- 113 mint sok népszerű opera. Mindez azt mutatja: nincs igazuk azoknak a szkeptikus nézeteket váltóknak, akik azt tartják, hogy a tömegeknek általában nem kell a komoly zene, vagy ha kell is, akkor nem kell Bartók, ha pedig kell Bartók, akkor nem szeretik a mai magyar zenét. 3zzel szemben a stqtisztikák egy másik oldala korántsem mutatott ilyen biztató képet. Hogy csak egyet emlitsek, a fcacc TIT zenei tárgyú előadásai között az egész elmúlt évben - jóllehet Bartók egyre inkább előtérbe kerül - a hallhatatlan magyar zeneszerző összesen két előadással szerepelt az egész Budapesti TIT munkájában. S ehhez még annyit, hogy ezeknek az előadásoknak is legfeljebb 10-15 hallgatójuk volt. Pelvetődik a kórdós: mi az oka annak, hogy ugyanazok a tömegek, amelyek egyre növekvő számban vásárolnak Bartók hanglemezeket, Szabó Perenc hanglemezeket, s vásárolnak kottákat hasonló összetételben, ugyenezek a tömegek miért sokkal szkeptikusabban akkor, ha előadást kellene meghallgatni? Azt hiszem, hogy itt - legalább is ami a zenei területet illeti - különös fajta feszültség állt elő. Nem azzal a feszültséggel találkozunk, hogy a kulturális irányitás sürgetné előre a tömegeket, és a tömegek a lemaradnak a kulturális irányitás mögött, hanem éppen forditva van bizonyos szempontból. Tan valamiféle szkepticizmus a kulturális irányitás egyes területein, s ehhez viszonyítva a tömegek igénye nagyobb, mint ahogy egyes emberek - akiknek megítélni feladatuk azt elképzelik. Arra gondolok, hogy pl. a TIT esetében ezt a visszaesést, visszamaradást az magyarázza; nyilvánvaló, hogy az a kultúrotthon igazgató, aki a programokat szervezi, maga sem retje számot a tömegek tényleges igényével, hanem - ahogy Sarlós elvtárs hozzászólásában elhangzott - saját maga óhajtja ezt képviselni és esetleg a saját elmaradottabb^ szemléletét nyomja rá az egész kultúrotthon munkájára. 3z azután valahogy ugy tűnik fel a kulturális élet legfelsőbb irányitói előtt, mintha ténylegesen a tömegek igénye lenne. " 62 áfiíb