MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1961
1961-11-28 31. öe. - 1961_PB 31/31
-fiiVarga elvtárs; Kiss elvtárs megnyitójában utalt arra, hogy a napirendi pont vitaiánál beszéljük meg őszintén és nyiltan azokat a kérdéseket, amelyek ma itt felvetődnek. Azt hiszem ezzel nagyon egyet lehet etteni. És ha ezt a légkört tudjuk biztositani lefelé is a vezetőségválasztó taggyűléseken, akkor ez a munka eredményes lesz. En Aem tartozom azok közé - annakidején a XX. kongresszus anyagát a Pártoktatók házában 14 órán keresztül megvitattuk, de amikor a XXII.^kongresszus ismét felvetette a személyi kultusszal kapcsolatos kérdéseket és azt a helyére tette. Itt egyetértek Kiss elvtárssal. Engem is megrenditett, hogy ismét napirendre került ez a kérdés. Magam is ugy voltam vele, hogy minek kellett ezt a kérdést ismét napirendre tűzni. Nem hiszem, hogy az ügyet tőlünk bárkinek félteni kellene, de ha ez a kérdés nálunk is igy van, elsősorban arról^van szó, hogy magunkban kell egyrészt legyőzni azokat a fogyatékosságokat, helytelen szemléleteket, amelyek megvannak. Ezt bizonyos^vonatkozásban lehetne ugy is mondani, hogyha Lenin elvtárs ugy határozta meg egy párttagnak a jellemét, erejét, hogy alkalmas-e egy osztály vezetésére, a nép vezetésre, hogy hogy viszonyul a hibáihoz, akkor el lehet mondani az egyénről, hogy viszonyul saját hibáihoz ésemennyire tudja a helyére tenni. Amiért itt elmondom, az a következő. Egyetértek azokkal az elvtársakkal, akik azt mondják, hogy pl. a párttagság egyetért a XXII. kongresszus határozataival. Nyilván egyetért a kommunizmus épitésének a programjával, a Szervezeti Szabályzattal, a beké megvédésének a kérdésével. Nekünk elég széleskörű ismeretségi körünk van és elmentem hozzájuk és beszélgettünk. Egyetértenek, de felvetnék sok kérdést, ami azt jelenti, hogy mégsem értenek egyet. Nekünk ezzel a kérdéssel nagyon komolyan kell foglalkozni. A szocialista társadalom épitésének elkövetkezendő szakasza nehezebb problémákat fet fel. A fegyveres reakció elleni harc sokszor könnyebb volt, mint a jelenlegi szakaszban. Nagyobb politikai és szakmai felkészültség szükséges. Csikesz elvtársnő utalt arra, amiben sok igazság van, hogy egyes kommunista pártok történelmi sajátos fejlődésének a szakasza. A magyar párt fejlődésének a saakasaz^azt hiszem bővelkedik ilyen példákban. Köztudomású, a Tanácsköztársaság bukása után a Szovjetunióban a Kun Béla és a Landler Ferenc közötti harc micsoda áldozatokat követelt. Landler Sztácfcin személye körül csoportosult. Sok olyan dolgon mentünk keresztül - ahogy Kiss elvtárs mondta - mi régi harcosok,ami alaposan megrenditett bennünket. Nem voltak könnyű dolgok ezek. Kun Béfca trockistának lett elkönyvelve. Utána tisztázták ezt a kérdést. Vagy Rajk elvtárs letartóztatása.-.Akkor még valahogy magam is elhittem, hogy ez a kérdés igy néz ki. Amikor Kádár elvtársat letartóztatták, már nem hittem el. Voltak ellentmondások, kételyeink voltak. Akkor is valahogy a Rákosi-féle vonalvezetésben még mindig biztam, amikor bizonyos mértékig saját bőrömön keresztül tapasz taliham, amikor Gerő elvtárs utasitására, majdnem kizártak a pártbői, amikor a szocialista törvényességet betart|ottam. Mező elvtárs mentett meg;, hogy nem zárta ki. Ezek után még mindig nem láttam elég világosan és még mindig biztam a Rákosiéféle vonalvezetésben. Ezek az érzelmi momentumok kavarognak az emberben. Azon túlmenően, hogy a pá r thatározatokat végre kellett hajtanunk mindannyiunknak. Nekünk ezzel a kérdéssel nagyon komolyan kell foglalkozni és azt kell biztosítani, hogy lefelé is, amikor ezt a kérdést megvitatjuk, akkor is biztositsuk azt, hogy nem jó a hallgató ember. Szólaljanak meg az emberek. Mondják el őszintén a véleményüket, akkor lehet vitatkozni. Ez nem kétnapi feladat. Ne tegyük félre az öreg harcosokat, akikkel lényegében értelmesen tudunk beszélni. Sok erő van bennük. A fiatalok türelmetlenek. J* M
