MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1961

1961-11-28 31. öe. - 1961_PB 31/18

~y?rTömpe András elvtárs: Nagyjából egyetértek a felszólalásokkal. Nem találom pontosnak azt a kijelentést, hogy Magyarországon nem nagy problémát jelent a XXII. kongresszus alkalmazása. Ha leszűkítjük a kérdést, a KB-ban es a kormányban lévő elvtársak megfelelő eszmecserét folytatnak le, akkor világos, hogy nekünk ilyen problémánk nincs, hogy a nagy politikai irányelveken változtatni kellene. De azóta sok emberrel beszéltünk őszintén, párttagokkal és pártonkivüliekkel, • látjuk azt, hogy rendkívül sok velejárója volt a személyi kultusznak, rendkívül sok következménye, amellyel még nem számoltunk és azt hinni, hogy egyik napról a másikra lehetséges ez akár a XXII. kongresszus alapján is és annak segítségével, illuzórikus lenne. Ezen a téren hosszú harc áll előttünk, mert nagyon sok hiba és bün áll mögöttünk.^ A személyi kultusz - talán ez a szó sem fejezi ki teljességében, bár látjuk, hogy'mi mindent értünk mi alatta - túlmegy messze azon, ^hogy egy^ személyt kiemelünk, velejárója a szubjektivizmus, az erőszakosság, velejárója a lebecsülés a tájékozottságnak arról, hogy ellenségünk milyen erős, milyen szándékai vannak, hogy szövetségeseinkre mennyire számithatunk és ennek megfelelően kihagyja a lehetőségeket ott, ahol aktivan fel kellene lépni, vagy a kalandor politikát korlátozni, akkor, amikor a körülmények nem engedik meg. Ez egyik,számunkra legfőbb velejárója és legaktuálisabb problémánk ebben a harcban a konzervativizmus. Csikasz elvtársnő elmondott néhány példát azokról a szektáns nézetekről, amelyek pártunkon belől is léteznek. Elvtársak, engedjék meg, hogy én egy szubjektív példát mondjak el. Amikor két áve elolvastam a könyveket, amelyek megjelentek a spanyol harcokról, egyetien egyben sem találtam Rajk elvtárs nevét. Akkor, amikor most néhány hónappal ezelőtt a spanyol háború 25. évfordulójára készültünk és beválasztottak egy előkészítő bizottságbe, mely az ünnepéllyel kapcsolatos tennivalókat, a kiállítás egy albumának a kiadását, a televíziós, rádiós programot vizsgálta felől, megdöbbenve tapasztaltam, hogy ebből az előkészítő munkából ugyancsak hiányzott Rajk elvtárs neve. Ezen segítettünk,^ nem volt nagy harci kérdés, csak az kellett, hogy felvessem a^kérdést és rádöbbentek azok maguk, akik ezt az előkészítő munkát csinálták, mennyire a múltnak a hatása alatt vannak, mint kezelték Rajk elvtárs^nevét és ki akarták hagyni még egy ilyen alkalommal is. Persze elvtársak nem ez a jel&emző a mi munfcánkra, de mégis es;yik oéldája annak, ^hogy felül kellene vizsgálni a múltnak a kihatását és vannak azután ennek súlyos következményei. Az eddig elhangzott felszólalásokat figyelembevéve meg kell mondani azt is, hogy talán kissé egyoldalúan folyik a vita, a hozzászólás, A revizionizmusról nem esik szó. Pedig lépten-nyomon össze kell kötni a revizionizmus elleni harcot a dogmátizmus elleni harccal, és fordítva. Egyik a' másikból táplálkozik. Mit csinálnak a revizionisták most? A nacionalizmus talaján a támadást ismét a Szovjetunió ellen indítják azt mondván, hogy az oroszok akarnak minket kitanítani. Már elégszer csődbe vitt ék-saját országukat és a mi országunkat. Elég bajunk volt már ebből. Hogy most találkozik világosan és egyértelműen a revizionista és szektáns politika a Szovjetunióban, ez igazolja azt, amit pártunk a VII. kongresszuson olyan világosan kifejtett, de nekünk erről nem szabad megfeledkezni és nem szabad, hogy számunkra Jugoszlávia és a harmadik utas politika most olyan tabuvá váljék, amihez többé nem nyulunk. Azzal kapcsolatban, amit Csikesz elvtársnő a kínai elvtársakról elmondott, azzal nem tudok teljesen egyetérteni. Az, hogy Csou En-laj