MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1960

1960-03-18 20. öe. - 1960_PB 20/19

Iné. Beszélgettem a határőrség KISz-tagjaival és többek között megkérdeztem tőlük, tudjak-e, hogy Hruscsov elvtárs hol volt utoljára, és melyik államba készül rövidesen. Egy tudta megmondani, hogy hol volt Hruscsov elvtárs, egysem hogy hova megy. Az alakulathoz 6 Népszabadság jár, a könyvtárukban 250 da­rab könyv van. Nem szabad, hogy ezek a fiatalok igy éljenek, ezen sürgősen változtatni kell. De ne akarjuk, hogy mindent a párt végezzen el. Ezen a munkamódszeren elvtársak, sürgő­sen változtatni kell. A következő kérdésekről szeretnék beszélni: 1. A nemzetközi helyzetet illetően, két eshetőség van, lesz-e megegyezés, vagy nem. Mire odáig eljutunk, addig sok buk­tatón kell keresztül mennünk. Egy biztos, hogy nem jöhet vissza a régi. Sajnos azonban sok helyen kezdenek az embe­rekkel rosszul bánni. 2. Szó esett itt arról, hogy a szilárd világnézethez feltét­lenül szükség van szak- és ügyismeretre. Ha ez igy lenne igaz, akkor a pártban mindenkinek jogásznak, kohásznak, péknek, stb-nek kellene lenni. Mégis azt mondom, hogy a Pártbizottság tagjai közül én, bár kit lemernék küldeni tsz-elnöknek, s biztos vagyok abban, hogy ez a feladatot el tudná az illető látni, mert rendelkezik azokkal a szi­lárd politikai feltételekkel, amelyekkel kézben tudja tar­tani ezt a területet. Ha szak- és ügyismeret nélkül kerü­lünk egy szakághoz, akkor a szakemberek véleményét kell, hogy kérjük. Azonban a tanulással egyetértek, mert az csak jó, ha a ml elvtársaink nemcsak politikailag, hanem szak­mailag is szilárdan állnak a lábukon. 5. A vezetés színvonalának állandó emeléséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a vezetőknek a munkához szervezőképessége és érzéífce legyen. Ha maguk között nem lennének ilyen embe­rek, akkor ma nem lennének itt, mint pártmunkások. 4. Az emberismeret és az emberekkel való bánásmód. Nem kell attól tartanunk, mint 1956.decemberében, hogy a III. világháború bekövetkezhetik, és kezdünk az emberekkel Kg nem ugy bánni, ahogyan kellene. - Különben ezért mondtam el a határőrség példáját is, mert nem jó a bánásmód ezek­kel az emberekkel, akiknek fegyver van a kezükben. ­Nem régen Diósgyőrben voltam és meglátogattam az 5-bónapos pártiskolát. Beszélgetve Kukucskánéval, megkérdeztem, hogy lesznek-e jó szónokai a most tanuló elvtársak között. Azt válaszolta, hogy ezt az 1959-60-as tanévben nem tanit­ják, ez felsőbb utasitás. Szerintem ez helytelen, s ugy gondolom, hogy ebből megint baj lesz, a beszédeket megint olvasni fogjak, s ez a do­log könnyebbik oldala. Nekünk olyan agitátorokra van szükségünk, akik a párt po­litikáját 10-20 perces beszédekkel képviselni tudják, s ezeket az embereket majd nem lehet használni semmire. Vannak egyetemi tanáraink és igenis tanitsanak a pártisko­lákon lektorikát. Kell, hogy a mi elvtársaink tudjanak kőn­kért kérdésekről beszélni, cikket és jelentést irni és meg­tanulják ezetonek a felépítését. ia ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom