MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1957

1957-08-23 3. öe. - 1957_PB 3/2

Jegyzőkönyv. Felvéve a Budapesti Pártbizottság ülésén 1957.augusztus 2J, Jelenvannak: A Budapesti Pártbizottság tagjai, valamint a kerületi titkár elvtársak. Osikesz elvtársnő: Keáves Elvtársak! Szeretettel üdvözlöm az elvtársakat és mai ülésünket megnyitom. Mai ülésünkön 2 napi rendi pontot ismertetünk, illetve tárgyalunk meg. 1./ A Budapesti Pártszervezetek tömegpolitikai munkája. 2./ A piaci árak alakulása. Mielőtt rátérnünk a napirendre Borka elvtárs tart tájékoztatót az elvtársak részére. Felkérem Borka elvtársat tartsa meg a tájékoztatót. Borka elvtárs: Kedves elvtársaki Mivel ez az első PB ülés, amelyen a Pártértekezleten megválasztott elvtársakat összehivtuk, szükségesnek tartjuk tájékoztatást adni x és összefoglalót az eddig végzett pártmunkánkról, pártszervező munkánkról. November 4-e után központilag szervezni a pártot nem is lehetett, a pártszervezetek önállóan, spontán alakultak a lehetőségek szerint. Elsősorban meg kellett szilárditanunk a proletárdiktatúrát és meg kellett erositenünk meglévő szervezeteinket. Mindannyian tudjuk, hogy Budapest volt az ellenforradalom központja, ezért itt volt a legnehezebb a pártszervező munka. Néhány elvtárs összefogott ós ideiglenes PB-t alakitva a Budapesti Pártbizottság 31né— hányadmagával megkezdte a munkát. Irányi tani nem igen tudott, inkább csak tanácsot adott.Legfontosabb feladat a pártszervezetek talpraállitása volt.Legnehezebb volt ez a feladat a középüzemekben, ahol harcban az ellenséggel alakultak meg pártszervezeteink. Az ellenség abban az időben elég láthatóan jelentkezett. Később a munkástanácsok ba befurakodva szitottak a párt ellen. Akadályozták a pártmüködést minden téren. Keresztül akarták vinni, hogy ne legyen az üzemekben pártszervezet, nem adtak helységet, stb. Sőt" a kommunisták létét, állását is veszélyeztették, ezreket tettek ki munkahelyükről. Nem kis feladat volt ekkor pártot szervezni az üzemeken belül. Ismeretes az is, hogy Budapesten akkor a párton belül eszmei, ideológiai zűrzavar is volt. Még ma is van ezzel kapcsolatban probléma, bizonytalanság, amely ellen küzdenünk kell, sok elvtársban van még félelem. Meg kellett szerveznünk a központi irányitást akkor, amikor még az utcán nyiltan fegyveres táraadásokkal és összeütközésekkel jelentkezett az ellenforradalom. Megakadályozták a villamos hálózatok elitesét, rálőttek a munkásokra, kézigránáttal fenyegették meg a kőmüve seket, stb. stb. Ebben az időben a puszta agitáció nem segitett. A töne gek nem rokonszenveztek a népidemokrácia gondolatával, viták vol tak a forradalom, ellenforradlom kérdésében, s a pártszervezeteknek mindehhez megfelelő erejük még nem volt. Amikor igénybevettük az ellenség ellen az adminisztratív módszereket, akkor voltak helyak, ahol sikerült a reakciós munkástanácsoknak fellázitani a munkásokat és hatalmas mentőakciókba fogtak, melyek kezdetben sikerrel is jártak. Hozzá kellett fogni a reakciós munkástanácstagok lejáratásához. A X. kerület kezdte el ezt a munkát, hogy le járatta munkások előtt és 1 eleplezte osztályszármazás, stb. szempontjából ezeket. ORSZÁGOS LEVÉLTÁJ* 9