MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1957

1957-08-23 3. öe. - 1957_PB 3/11

- 10 A Kádár János elvtárs* Kedves elvtársak l Én azt hiszem, hogy a VB. helyesen tette, hogy napirendre tűzte ezt a kérdést, mert a tömegpolitikai munka a pártmunka legfontosabb kérdése. Most különösen. Ami a jelentést illeti azt hiszem helyesebb, hogy ha őszintén beszélünk, az én véleményem szerint zavaros, laza ós nem elég mély a jelentés és sajnos ez a javaslatokban is visszatükröződik* Én azt hiszem, hogy ilyen magas pártszervnél, mint a Budapesti PB. Végrehajtóbizottsága jobban kellene önmagunkat tisztelni és gondosabb munkát végezni. Megmondom, hogy véleményem szerint mi nem jó a jelentésben és • javaslatban. Először is a tömegpolitikai munkáról és a párt tömegkapcsolatáról meg szeretném mondani, hogy - véleményem szerint - jelenleg jobb állapotban van, mint október előtt. Talán azt lehetne mondani, hogy a párt közvetlen tömegkapcsolata a dolgozóknak valamivel kisebb részére terjed ki, mint az elmúlt években volt, de erősebb, mélyebb, mint a múltban, 2-3 esztendővel ezelőtt ugyanis formálisabb volt. Természetesen hiányosságok is vannak ebben a kapcsolatban, de mielőtt a hiányosságokra rátérünk érezni kell, hogy a párt tömegkapcsolata és a politikai munka általában nem áll rosszul és a fejlődés iránya egyenlőre kedvező. Ha durva, goromba hiba nem lesz meg vannak a feltételek, hogy tovább javuljon. A teendők; Én azt gondolom, hogy ilyesfajta határozatnak az alapvetö politikai kérdésből kellene kiindulnia, a tömegpolitikai munka legfőbb kérdésével kell foglalkoznia. Nem lehet, hogy azok teljesen szervezeti jellegűek legyenek. A 3-4-es pont a tömegpolitikai munka legfontosabb kérdése kell, hogy legyen, ezt szervezeti jellegű határozattal elintézni nem tudjuk. Az alapszervi titkárok részére az 1 hetes tanfolyam, a szakszervezetekben a kommunista csoportok megalakítása, ezek mind fontos kérdések, de nem a napirenden lévő kérdéshez tartoznak. Itt arról kellene beszélni az utóbbi 1-2 éves tapasztalat alapján jól átgondolva, hogy a tömegek megnyeréséért folytatott harcnak mi a központi kérdése. Az osztályellenség, az imperializmus 3 kérdésben ért el nálunk sikert, ezekkel sikerült a dolgozók bizonyos katagóriáiba behatolnia: nagyon nagymértékben az értelmiségi rétegekbe, nem kicsi mértékben a munkás rétegekbe és bizonyos mértékben a paraszti rétegekbe. 1./ Nacionalizmus terén, B téren azért is, mert az emberek gondolkodásában a legmélyebben gyökeredzik, s a sajátos magyar történelmi adottságokkal is összefügg. A legnagyobb sikert az ellenforradalom a nacionalizmusnál ért el* Ha valahol a nacionalizmus felülkerekedik az osztályszemlélet eltűnik. Magától értetődik, hogy ilyen esetben a kommunista nézet legyengül. A nacionalizmussal sokat kell nekünk foglalkozni mindenféle tekintetben. Ideológiailag, propaganda és tömegfelvilágositó munkával. Ha az elvtársak foglalkoznak Magyarország történetével rájönnek, hogy nemzeti történetünkben vannak olyan tanok, amelyekkel szemben régen fel kellett volna lépni és elmulasztottuk. Pl. a haladó hagyományok kérdésével sem foglalkoztunk ugy, ahogy kellett volna. Magában a kifejezésben ellentmondás van, a hagyomány nem haladhat, csak megmaradhat. Miért fontos ez; Petőfi Sándor, az 1848-as ifnuság történelmi hagyatéka a mi szamunkra értékes nemzeti hagyomány, de haladni nem halad. Ha mi a 48-as ifjúság és Petőfi akkori nézeteit említjük azok akkor tökéletesen haladók voltak, de ha áttesszük a ORSZÁGOS LEVÉLTÁR II