MDP Budapesti Titkárságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1949. február 1. - 1949. április 5.

1949. február 8.

Ezen változtatni kell és a különböző szervezetek és hivatalok munkáját egy - erre a célra összehozott - szervezettel a Pártnak össze kell fognia. Nem fordítottunk gondot az üzemek középfunkciój^k meghódítására /személyzeti osztályok, művezetők, stb./ és igy .^a termelésben nagyon sok reakciós elem van ezen a fokon. Kádermunka. Az utolsó esztendőben munkánk nagyon kiszélesedett. A partvezetőségeken, a megsokszorozódott pártiskolák hallgatóinak kiválogatásán kivül - amelyek közül a 6 és 3 hónapos iskoláknál a hallgatók kiválogatását és beosztását, a 4 és 6 hetes iskoláknál csupán a hallgatók öszszetételét irányitjük mi közvetlenül - foglalkozunk most a vállalatvezetőkkel, a nagybudapesti közigazgatás vezető pozicióinak betöltésével, /ennek szociális összetételét és nivóját nagyon megjavitottuk/ ezenkivül a kerületi szakszervezetek vezető funkcionáriusaival és most legutóbb a Függetlenségi Népfront kerületi bizottságainak összeállitásával. Az osztály munkájának nagy részét azonban az Országos Káderosztály részére átadandó káderek kiválogatása jelenti. Mintegy 2.300-2.800 a száma azoknak a kádereknek, akiket káderhálózatunkon keresztül válogattunk ki és adtunk át az utolsó félévben az Országos Káderosztálynak. Özek közül kerültek elvtársak az országos, vagy vidéki pártapparátusba, gépállomásokra, honvédséghez, rendőrséghez, minisztériumokba, közhivatalokba, stb. A fenti számnak kb. három-négyszerese került a nagyüzemi munkások közül a honvédséghez, rendőrséghez toborzás és egyéb uton, azonban ezek kiválogatásában a káderesek nem vettek részt. A nagytömegű kiválogatást, mozgósítást az tette lehetővé, hogy a Párt átpolitizálta az államhatalom meghódításának, a honvédség és rendőrség kiépítésének szükségességét. A kiválogatás egyik gyengesége az volt, hogy sok esetben nem oda helyeztünk elvtársakat, ahol legjobban tudtak volna dolgozni, hanem oda, ahova éppen a legsürgősebben kellett adnunk kádert. Másik gyengesége e munkának a felületesség volt, nem érvényesült a személyi felelősség elve, menetközben nem ellenőriztük és nem értékeltűk ki aprólékosan egy-egy kááeres munkáját, s miután mi nem tettük, ez lefelé is érvényesült. A felülvizsgáló bizottságok által tehetségesnek minősített és magasabb funkcióra alkalmasnak tartott elvtársak megismerésére és konkrét javaslat készítésére kerületenként és nagyüzemenként 2-3 kádertanácsot szerveztünk. Ezek a kádertanácsok már javaslataikat aszerint készítik el, hogy az illető elvtárs mire a legalkalmasabb. Február 7.-ig a Nagybudapesti Káderosztályhoz >16 javaslat futott be, ez a megnézetteknek mintegy 20-25%-a és helyileg kb. ugyanennyit helyeznek be magasabb funkcióba. Ezen kádertanácsok átmeneti jellegűek és kb. 2 hónapig dolgoznak. Jelenleg minden jelentéktelen funkció betöltésével is foglalkoznia kell a Párt káderhálózatának, ez túlterhelést jelent, ami miatt nem tudunk elmélyülni munkánkba!, ezáltal munkánk gyakorlatias, végrehajtó, nem eléggé irányitó és tervszerütlenség jellemzi. Nincs például iskoláztatási tervünk, nem foglalkozunk a káderek nevelésével, nem szerveztük meg lefelé a káderek nevelését, nem dolgoztuk ki az egyéni foglalkozás módszereit és nagyon ritkán gyakoroltunk kritikát, holott ennek annyiban is megvan az előfeltétele,'mert a káderesek tekintélye megnőtt és általában nem félnek tőlük, hanem szeretik őket. A kollektiv kádermunkában javulás van. A különböző resszortok ma már saját munkatársaikra tesznek javaslatot és ritkán fordul elő, hogy rendeléseket adjanak fel a káderesnek.