MDP Budapesti Titkárságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1949. február 1. - 1949. április 5.
1949. március 1.
A felül viz a gálát alatti taggyűlések kiértékelése. A tagfelülvizsgálat gyakorlati végrehajtása a taggyüléaek nívójának emelkedésében jelentős mértékben magmutatkozott és éreztette hatását. A széles tagság politikai színvonala, felelősségérzete, aktivitása hatalmas módon megnövekedett, fejlődött. Felismerték a taggyűlés jelentőségét, tudatosodott a véleménynyilvánitásnak, a kritikának, önkritikának a szükségessége. Taggyűlésről taggyűlésre mindjobban megérlelődött a tagságban a Politikai Bizottság határozatának helyeasége é8 célja. Egész pártszervezetünk, alapszervezeti vezetőségeink, pártmunkásaink, tagságunk a taggyűléseken keresztül komoly fejlődésen ment át és igen nagy politikai és gyakorlati tapasztalatokat szerzett* Pozitívumként megállapítható, hogy már az első taggyűlések résztvevőinek száma megduplázódott, az előző párttagok éa taggyűlések számához viszonyitva. Ez a további taggyűléseken csak emelkedett. Ez visszavezethető elsősorban a kialakult politikai felelősségérzetre, de jelentős mértékben a párttagság féltésére és kiváncaiaágára ia. A politikai nivóemelkedést bizonyltja, hogy a felülvizsgálat befejeződése után a taggyűlések nagy létszáma alig mgx vagy egyáltalán nem csökkent és az aktivitása is megmaradt. Az első taggyűléseket a nagylétazámu Jelenlévők ellenére ia vitanélküliség jellemezte. A hozzászólások inkább egyesek mentésében merültek ki. Ezek a jelenségek további taggyűlések folyamán fokozatosan megszűntek. Ez betudható a jobb indokolásoknak, valamint párttagságunk mind szélesebb bekapcsolódásának a vitába. Ekkor mindinkább érvényesült a kritika és önkritika. Az elaő taggyűlések tulszervezettságe megmutatkozott az előre elkéazitett,niha felolvasott önkritikában, az előkészített felszólaláaokban é8 a javaslatok mindenáron való keresztülkényszeritésében. A későbbiek folyamán ezeket a jeleneégeket sikerült jelentős mértékben felszámolnunk, a kizárásra javasoltakkal nem közöltük előre az őket érintő javaalatokat éa a pártmunkásokon keresztül mindinkább aktivizáltuk a tagaágot a vitában. Ennek eredményeképen tagságunk mind politikuaabban reagált, k nem őszinte önkritikákra és leleplezte azok képmutató voltát. Ugyanakkor a pártbizottságokon kereaztül igyekeztünk minimálisra csökkenteni azokat a hibákat, amelyek a pártdemokrácia megértésében nyilvánultak meg. A felülvizsgálat máaodik felében a taggyűléseken mindinkább kijött a Párt és a közös termeléshez való viszony, a kizártakhoz vagy viszszaminősitettekhez feltett kérdések formájában, azonkivül az indokolásokat kiegészítve,a felszólalók ráolvasták az érdekeltekre különböző hibáikat. Az igy kialakult egészaégea vitáknak tudható be, hogy jelentős mértékben lecsökkent az első időben jelentkező szentimentalizmus a taggyűléseken. A taggyűlések nevelő és fegyelmező hatása megmutatkozott a szavazásoknál is. A legutolsó taggyűléseken mind keveaebben voltak azok, akik a azavazástól tartózkodtak, tudatosodott az élő emberek felett való döntés felelősségének a súlya. Az éberség a fokozott ellenőrzésben nyilvánult meg, ami kiküazöbölte az eleinte gyakran jelentkező törekvéseket, hogy más alapszervezetbe tartozó,a kizárásra javasoltakkal előre megbeszélve /különösen polgári körzetekben/ védőbeszédeket tarthassanak. Negatívumként megemlíthető, hogy a taggyűléseket nagy általánosaágban végigkisérték az u.m.törzsfelszólalok, akik minden esetben, akár volt, akár nem volt mondanivalójuk, felszólaltak éa ezzel bizonyos fokig ellapositották a taggyűléseket. Egyes területeken végig megmaradt, vagy éppen az utolsó taggyűléseken alakult ki bizonyos fokú mechanizmus,amely javaslatok minden hoz zészólás nélkül való elfogadásában nyilvánult meg. Több helyen a legutolsó időkig is megmaradt a vezető8ég részéről a presszió, ami érdektelenné tette a tagaágot, mert véleménynyilvánitáaukat hiábavalónak látták.Ugyancsak hibának tudható be,hogy a tagjelölteket nagy többségben a legmeaazebbmenőkig feldicsérték éa a tagjelöltséget ugy állitottak be, mint egyedüli módot a tanulás lehetőségére.