MDP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1955. január 4. - 1955. január 13.

1955. január 4.

-lesegítsék, ellenőrizzék est a munkát, ás lényegében * Békebizottságok, a Hazafias Népfront, a DlSz. és ahol üzembe szervezik meg az értekezleteket, ott a szakszervezet ls vegyen részt a végrehajtásban. A pártszervezetek politikailag segítsék, ellenőrizzék a munkát, a végrehajtás feladata pedig a tomegszervezetek bevonásával a Békebiaotteágok éa a Népfront Bizottságot"hárul. A kertilati küldöttválasztó béketalálkozók előadásait tekintélyéé Népfront Bizottsági tagok tarteák éa általában a Népfront Bizottsági tagokat a kongresszus előkészítése során a különböző kisgyűléseken, rétegagltáciéban aktivizálni kell. Nagyon fontos elvtársak, hogy olyan emberek menjenek aa országos kongresszusra, akik ha visszajönnek valóban oszlopa tagjai lesznek a békemozgalomnak és be tudnak számolni arról, amit ott halottak. Nehogy feleslegesen dekoratív küldötteket válasszanak, esak hogy aa összetételt eaépltaék. Állítom, hogy ki tudunk választani 45o embert Budapesten, akik megfelelő-en tudják képviselni a budapesti dolgozókat éa be is tudnak számolni nekik. Ne arra törekedjenek, hogy a küldöttek többsége, tekintélyen száma párttag legyen. A kiválasztáshoz kérjék ki az országos Békebizottság véleményét, á mi véleményünk aa, hogy több küldöttet kell delegálni. Az elvtársak felvetették, hogy az agitációt ugy kell folytatni, hogy ne legyen pánik hangulat, ez nagyon fontos. Az egész kampány fő gondolata a a legyen, hogy ml nem akarunk háborút, de ha mégia provokálnak akkor van: erőnk az ellenség a megsemmisítésére. A népi demokráciák ereje, a Szovjetunió ereje, a 9 száz milliós béketábor, pluaz még azok, akik szövetségesek velünk a kapitalista országok elnyomott, békét akaró tömegei és ehhez még India éa a Kiaai Népköztársaság barátsága éa a távolkeleti országok összefogásában óriási erő van. Éa akkor érünk el sikert, ha magmutatjuk, hogy nem félünk az elleneégtől, mert erősek vagyunk és nem ugy ahogy azt Horváth elvtárs felveti, hogy aa életszínvonal emelkedésének elengedhetetlen feltétele a honvédelem erősítése, mert nyilvánvaló, ha Horváth elvtárs ugy vizsgálja a dolgot, ha több ágyút kell gyártani, akkor kevesebb tep« : it gyártunk, akkor világosan látszik ez a tétel nem egé szen fedi a valóságot. Igenis erősíteni kell a honvédelmet, ha a szükség ugy kívánja, de meg kell magyarázni, ha jól szervezzük meg a munkát erősíteni tudjuk a honvédelmet és nem csökken aa életszínvonal sem. Ha pl. most egy sor honvédelmi üzemet, amelyeket éppen most állítunk át közszükségleti cikkek termelésére, ismét át kell álli tani adott esetben honvédelmi gyártásra, akkor az bizony problémákat fog okozni a közszükségleti cikkekkel való ellátásban. Nekünk nem saabad az embereket kiagyalt érvekkel tévesen informálni. Helyeslem, amit az elvtársak felvetettek aazil kapcsolatban, hogy népszerűéiteni kell e Néphadseregünket. . ORSZÁGOS LEVÉLTÁR