MDP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. december 2. - 1954. december 28.

1954. december 2.

Hen vetettük fel elég nyíltan, bátran a problémákat. Lebecsültü a tömegeket, szektán a félelem volt bennünk kimenni közéjük és es moot tekintélyes részben megszűnt. A választás alatt meggjfetük a funkoionériusokat, hogy Jobban kell bisni a népben és bátrabban kell támaszkodni rájuk. Kellő aktivitással* politikai felvilágosító munkával meg tudjuk értetni a néppel a párt politikáját, fel tudjak rázni és szilárdan magunk mellé tudjuk állítani őket. Hagy siker, hogy a népfront politikával sikerült passzív tömegeket is aktivizálni. A ml választási győzelmünk egyben az utóbbi időbea az ellenség legnagyobb veresége. A* ellenság azt remélte, hogy zavarokat tud kelteni a választás előtt és a választás napján. Jé politikai munkával visszaszorítottuk őket a politikai porondról, megvertük őket és igen sok érvüket sikerült ezétverni, A választás napján és előtte sem tudtak komolyan fellépni és befolyásolni a választás hangulatát. Sem elkerült a tervük, amikor a választék passzivitás ára törekedtek. Még a szél is nekünk ked vezett, mert a válasstáe ideiére hatalmas tömegű röpcédulákat akartak ideküldeni, ami néhány kivétellel Jugoszláviában esett le. Ez a választási csata bebizonyította újra. amit már sokszor mondtunk, hogy nincs légüres tér az osztályharcban. Ki most erősítettünk és az ellenség visszahúzódott. Az ellenség csak akkor aktív és akkor van átmeneti sikere, akkor szemtelenedik el, ha mi passzívak vagyunk, nem lépünk fel harcosan éa határozottan ellenük. Elvtársaki Egyik legnagyobb sikere és eredménye a választási harcnak, hogy mozgásba hoztuk a budapesti pártszervezeteket és különösen a pártaktivát. Jelentősen javult a területi agitáció. Számos helyen a lakóházakban agitációs brigádokat szerv veztek. Pl. a VIIl/l-*e körzetben 24o lakőháa kösül 96-ban a választás előtti utolsó héten agitációs brigádokat szerveztek az ott lakó regisztrált párttagokból és öntudatos pártonkívüli ékből. Az agitációs brigádok igen komoly munkát végestek a lakók között, és részben a szomszéd házakban is. Javult elvtársak a kerületi pártvégrehajtó bizottság, a Budapesti Párt végrehaj tó Bizottság, a párt apparátus, az alapszervezeti vezetőségei;, a pártaktíva és a népnevelők munkája. De komolyan vették ki részüket a munkából a tanácsok ás-bár nem egyformán jól-a tömegozervezetek is. Amiről az utóbbi hónapokban olyan sok szó volt, a közömbösség, passzivitás, kedvetleneé vagy tunyaság lényegében megszűnt. Megnőtt az elvtársak felelőé cégérsete, kezdeményezése. Az utóbbi hetekben elvtársaink zöme rendkívül feszített munkával, lelkesen, odaadóan éa ami a legfontosabb szívvel-lélekkel küzdött a párt sikeréért, a választás győzelméért. Gyakran voltak példáz, megnyilvánulások az agitátorok magatartásában, ami mindenekelőtt abból fakadt, hogy látták munkájuk megbecsülését. Tömegesen voltak olyan agitátorok, akik egész nap agitációs munkát végeztek annak ellenére, hogy csak félnapi beosztást kaptak. A X. kerületben Radványi elvtársnő az egyik szavazatszedő bizottság elnöke vasárnap reggel a sötétben elesett és eltörte a karját* Attól tartott, hogy hazaküldik, ezért elhallgatta a kartörését. Megindította a szavazást, majd átugrott a kórházba* ahol sínbe rakták a karját és utána este 9 óráig végezte a munkáját. A II* kerület 2-es körzete egyik agitátorának megnyilvánulásai ha nem jött volna ez a tanácsválasztás, ki kellett volna találni valamit, hogy újra konkrét munkát kapjanak a párttagok. Milyen