MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. május 11.
1954. május 11.
2./ Meg kcll Z magyarázni* hogy a személyi kul tusz elleni harc nem a vezetése vagy egyes vezetők ellen, hanem egy káros, idealista nézet ellen folyik, melynek a vezetés meg szilárdításért kell elősegítenie,, A személyi kultusz akarva-akaratlan a reakciés, idealista felfogás egyik válfaja. Olyan nézet és gyakorlat, amely természetfeletti tulajdonságokkal, a osalhatatlanság képességével ruház fel egyes személyeket. Olyan feladatok megoldására tartja őket képesnek, melyeket osak a kollektíva, csak a dolgoző tömegek tudnak megoldani. A személyi kultusz a dolgoző tömegek lebecsüléséhez, alkotó tevékenységük háttérbeszoritásához, a birálat és önbírálat felszámolásához, a hibák halmozásához, a néptől való elszakadáshoz vezet. A vezetés pedig, mely elszakad a néptől, megszűnik vezetés lenni. A személyi kultusz elleni harc nem valami üj dolog, és nem egyes személyek ellen irányul. Olyan harc az, amelyet a marxizmus-leninizmus megszületésének pillanatától kezdve folytat éppen ugy, mint ahogy szakadatlanul küzd minden más káros, tudománytalan nézet ellen. Annak oka, hogy a K.Y. 1953. júniusi határozatai olyan élesen aláhúzták a személyi kultusz elleni harc szükségességét abban van, hogy ezt a határozat előtti években elhanyagoltuk, s igy ez a káros nézet széles kűrben elterjedt. Ezt elősegitette az, hogy viszonylag könnyen, nagy gyakorlati sikereket értünk el. Ujabb és ujabb ideológiailag kellően még meg nem edződött tömegek csatlakoztak a párthoz, akik könnyen tulajdonították saját sikereiket, a nép munkájának eredményeit kizárólag a vezetők eredményeinek. Pártunk régi, tapasztalt vezetői pedig nem forditottak ;kellő figyelmet a személyi kultusz elleni harora, lábrakapott az elbizakodottság, s a vezetők egyre inkább hajlamosabbak lettek arra, hogy maguk is elhigyjéki ők már mindenre képesek. Ez a helyzet a birálat és önbirálat háttérbeszorulásán keresztül hozzájárult a hibák elkövetéséhez, gyengitette a párt és a tömegek kapcsolatát, tehát magát a vezetést is, annál is inkább,mert a személyi kultusz, a tömegek lebecsülése széleskörben elharapódzott az alsóbb szervekben is. Amikor tehát a K.V. erélyes harcot indított a személyi kultusz ellen, akkor ezzel a párt és a tömegek kapcsolatának megszilárdítását, a pártvezetés megjavítását és megerősítését, a tömegek alkotó tevékenysége legmesszebbmenő kibontakozását segítette elő. Ezért továbbra is erélyesen folytatni kell