MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. április 20. - 1954. április 27.

1954. április 20.

tássál, vagy bár megváltoztatással, esetleg a kohászati bérezés bevezetésével meg kellene oldani a fizetést, mert ez komoly problémát fog okozni, A selejt nálunk a mait évhez képset lényegesen csökkent. Tavaly a selejt $> átalaga 8.25 volt, az idén januárban felment 3.6-ra a fagyos homok miatt, februárban 6.8, márciusban 4.3-ra csökkent, úgyhogy itt van javulás. Szeretném felhívni egy fontos problémára a figyelmet, ami zavarja az öntödei munkát. Mig 1955-ban 1 kg kokilla öntése 1.48-ba került, az idén februárban már 2.58-ba, a gépöntvény tavaly 2.42-be, az idén februárban 3,35-be, a lágy öntvény tavaly 2.8o-ba, az idén 3.52-be, a fék tuskó tavaly 1.56-ba, az idén 2.53-ba kerül. Gondolom, hogy ez a drágulás általános jellegű. Ennek okát abban látom, hogy ta valy két típust gyártottunk, az egyik lo,a másik 4 q körüli volt és a kettőt együtt 2.48 ft-órt el tudtuk készíteni. Most a nagyot elvitték, a kisebbel több munka van és Így a kokilla ára megnövekedett. A Vafém drága, luxemburgi nyersvasat adott el hematit helyett éeigy 80.000 forinttal károsított meg bennünket. A rezsi költség általában emelkedett lo5o<-ot nőtt az előző évi 25o^-hoz képest. Ennek sok oka volt. Egyik alapvető ok a segédanyag, ezenkívül sok a hiányanyag és kénytelenek vagyunk drágább öntő anyagot felhasználni. Tavaly a munkaruháknál lemaradtunk, ez is az idén növeli a rezsinket, növeli ezentúl a közvetett munkabér, zz állóidők magas száma. Itt komolyabb problémák vannak és valószínű Így néz ki máshol is. Az ötödében - a Beloiannisz részlegben - tudnánk több öntvényt adni, csak meg kellene oldani a tető felemelését, ami 500.000 ft-ba kerülne. így tudnánk nagy darabokat is önteni, külön vennénk a jól dolgozó brigádokat, meg tudnánk duplázni a termelést. Pongrácz elvtársi A Jelentésből nem derül ki, hogy az idős öntőkkel beszéltek-e az elvtársak és ezt nagy hibának tartom. Magyar országon kiváló öntők vannak, akik valami okból nem adják át tudásukat. Ezek az emberek sértődöttek, és valamilyen befolyás alatt állnak. Ezt a frontot kellene nekünk áttörni. Jó lenne, ha 15-2o jó szakmunkást az öregek közül összehívnának az elvtársak és elbeszél* getnének velük. Valószínűleg elmondanák, hogy mi a bajuk. A tonna szerinti bérezés körül kellene valamit csinálni. Nem mindég a tonna termelés a legértékesebb, ez kevés kockázattal j& , azonban vannak papír öntvények, ami rendkívül munkaigényesek és ezeknél nagy a selejt ve szély. Szeretnék még az ipari tanuló kérdéssel foglalkozni. A felszabadulás előtt is nehéz volt ebbe a szakmába tanoncot találni - rendszerint árva gyerekeket vettek fel és ma sem jobb a helyzet. Meggondolandónak tartanám, nem lenne-e érdemes, hogy a legjobb régi öntő-szakmunkásokat kiemelnénk, biztosítanánk a megélhetésüket, hogy a tudásukat adják át a fiatal öntőknek. így nagy mértékben tudnánk előre menni. Meg kell vizsgálni, hogy miért nem tartják be a technológiai előírásokat.