MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1953. november 17.
1953. november 17.
Gyakorivá vált, hogy az elméleti kérdések részletes megmagyarázása helyett kiragadott idézetekkel bizonyították egyes kérdések helyességét. Ez a módszer még az elméleti tanácsadók munkáját is gyakran jellémezte. Káros hatását kirívóan mutatja a'Chinoin-gyár egyik politikai iskoláján, az elmúlt oktatási évadban történt eset. Itt a propagandista kategorikusan kijelentette, hogy az értelmiség a burzsoázia szekerét t>lja. Amikor a jelenlévők közül két értelmiségi elvtárs tiltakozott, ez ellen, a propagandista elküldte őket a kerületi pártmunkás-könyvtárba, hogy kérdezzék meg az elméleti tanácsadótól, hogy kinek van igaza. A két elvtárs * a kerületi elméleti tanácsadó egyik tagjához, Törzs elvtárshoz fordult, aki szintén egyetértett a politikai iskola vezetővel. Állítását Sztálin elvtárs 19o2-b'en irt egyik cikkéből vett idézettel bizonyította, melyben Sztálin elvtárs a liberálisokat támogató orosz értelmiséget a burzsoázia szekértolóinak nevezte. A két elvtárs azonban nem értett egyet azzal,hogy Sztálin elvtárs e megállapítása a mi értelmiségünkre is érvényes. Ekkor Törzs elvtárs azt javasolta, hogy állítsák őket pártfegyelmi elé,, mert nem fogadják el Sztálin elvtárs tanítását. A dcgmatizmus elterjedéséhez hozzájárult a különböző nézetek és vélemények szabad harcának hiánya. Kialakult gyakorlat volt, hogy a propagandisták elfojtották a hallgatók véleményének kifejtését. Ennek oka a propagandisták gyenge elméleti és módszertani felkészültsége. Mereven ragaszkodtak a vázlataikban előre megfogalmazott formulákhoz. A szabad vita hiánya következtében számos téves nézet maradt a hallgatók fejében, mert nem kerülhettek felszinre. A viták elfolytásáhcz,hozzájárult a maximalizmus, a foglalkozásokon tul sok kérdést akartunk egyszerre megtárgyalni, legutóbb a politikai gazdaságtan II. évfolyamának konferenciájára, mely 5 ó r ás volt, a Központi Vezetőség Agit.Prcp.Osztálya 2o kisebb, nagyobb kérdés megvitatását adta ki.
