MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1953. október 6.

1953. október 6.

hibák nyílt.feltárásának erejét, tekintélyüket féltették ettől. A beszámolók felvetették a személyi kultusz, a vozérkedés megnyilvánulásait. Általánosan elkövetett hibákat soroltak fel, a fogalmat azonban nem látták tisztán, főleg magatartásbeli megnyilvánulásait keresték. A vezetés módszereiben a titkár szavának mindent eldöntő súlyában nem ismerték fel a vezérkedés elemeit, ha ezeket a hibákat különben szerény, jó magatartású elvtársak követték el. / IX. XI. kerület. / Bizonyították azt is, hogy saját rossz gyakorlatuk munkatársaikra is átragadt, nem egyszer a titkár elvtárs csak saját hibáiról beszélt. Sok helyen nem birálták a gazdasági vezetőt, v / pl. Kistextben / és a hivatali vezetőt, főleg a minisztériumokban. A beszámolókra a lc-g jellemzőbb az eddiginél mélyebb és bátrabb ön- kri

tika

i hang volt. Ez fölszabadította az értekezletek résztvevőinek kritikai készségét és nagyban hozzájárult az ülések harcos, vitázó légkörének kialakításához. Sok régi panasz, elhallgatott sérelem, a pártmunka módszerére vonatkozó bírálat hangzttt el majdnem mindenütt. Az alapszervezeti taggyűlések aktivitása szinte példát lan volt eddigi gyakorlat unitban. Sok elvtárs most először vállalkozott arra, hogy véleményét nagyobb közösség előtt fejtse ki. Sok személyhez szóló bírálat hangzott el, különösen a helyi elvtársak magatartására, a párttagokhoz való viszonyára vonatkozólag. Nem egy titkár elvtárs hiányos önkritikáját egészítették ki, vagy kiterjesztették más funkcionáriusok felé a bírálatot. Több taggyülésen rámutattak arra, hogy sokan ugy látják, hogy a titkár véleményétől függ beosztásuk, vagy kereseti lehetőségük, ezért nem bírálják őket. Női jellegű üzemekben felmerült, hogy a titkár olvtársnŐt'hízelgői pletykálkodó elemek elszigetelik a dolgozók többségétől. A pozitív vonások mellett a bírálati szellem gyengéje volt, hogy sokszor nagyobb súllyal foglalkoztak a sokszor külső-