MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1953. szeptember 22.

1953. szeptember 22.

kerül. Tapasztalható volt ez a parasztságról irt Írásokban épugy, mint a Jókaikultusznál, a kompromittált fasiszta irók visszacsempészé^tí^Jipisérleteiben, a pesszimizmus vitában, a kulturális folyóiratokban megjelelő Írásokban nem egyszer fellelhető nyilt nacionalista kitételekben, a régi New York kávéház irodalmi szellemének, a "nyugatosok" érdemeinek mértéktelen túlbecsülésében és nem utolsó sorban abban - és ez aláhúzza a veszélyt, - hogy lényegében mind a mai napig elvi megállapításokon tul alig történt nyilt állásfoglalás ezekkel a tendenciákkal szemben. Sőt egyes lapok szerkesztősége és irók egyresze változatlanul csak az . irodalorakritikusok, lektorok, állami szervek munkájában gyakran valóban maglévő, de általánosságban erősen eltúlzott szektariánizmus, sematizmus elleni egyoldalú harcot tartják feladatuknak. Az irodalmi folyóiratokban, különösen a viták során, az íróknak, művészeknek viszonylag szük rétege kap csak szót, s az úgynevezett "derék-had" véleménye ritkán, vagy egyáltalán nem kap teret, pedig közülük sokan ^ - személyes beszélgetésekből tudjuk - sok mindennel nem értenek egyet, de bátorítás, buzdítás hiányában nem tudnak, vagy nem mernek a nyilvánosság elé lépni. E jelenségek sokasodását az is elősegítette, hogy illetékes párt és állami fórumok nem léptek fel nyilvánosan ellene, nem bátorították azokat, akiknek véleményük ellentétes volt a fent emiitett körökkel. Az is előfordul, hogy egyes vezető elvtársak állásfoglalásaiból a nyilvánosság elé csak erősen tompított és rövidített szöveget engedtek. Jellemző példa erre a kongresszuson elhangzott felszólalások rövidítése /Horváth úlárton, Jánosi Ferenc, Kassai Géza elvtársak hozzászólásaiból éppen a jobboldali elhajlás megnyilvánulási formáinak elemzését hagyták ki/. Az Esti Budapest a már emiitett kritika óta tervszerűen fellépett a jobbolda^ li tendenciák ellen. Állást foglaltunk a személyi kultusz helytelen értelmezése ellen; felléptünk a családi házak építésével kapcsolatos felelőtlen ígérgetésekkel szemben. Megkritizáltuk azokat az Írásokat, amelyekből a közlekedési nehézségeinket nem segitő, hanem gúnyoló szándék csengett ki. Állást foglaltunk az Uborkafa, a pesszimizmus, a képzőművészeti vitában. Vitába száiituhk a Müveit Nép és a Rádióban közölt /tfárai vers és Tamási válasz ellen. Több izben kemény kritikát gyakoroltunk a könnyűzenében tapasztalt kozmopolita jelenségekkel szemben, stb. A lap ilyen irányú állásfoglalásai voltak elsősorban azok, amelyek miatt tendenciózus táraadások érték az Esti Budapestet. Hozzájárult azonban e szellem kialakításához az is, hogy állásfoglalásainkban - elsősorban lapunk szerkesztésében — nem sikerült még felszámolni a Budapesti Pártbizottság 1955. szeptember 22-i határozatában megállapított szektariánizmust, fennáll szerkesztőségünkben a baloldali elhajlás veszélye. Megmutatkozik ez az egész lap munkájában abban, hogy mi magunk a baloldali elhajlás ellen nem harcoltunk következetesen; a rétegek felé való politizálásunk gyenge, nem elég sokoldalú? gyakori még, hogy egyes számunkban tul sok a mozgalmi cikk. A munkásoknak a termelés emelésében való anyagi érdekeltségéről keveset