MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1953. szeptember 4. - 1953. szeptember 15.

1953. szeptember 15.

A 4-. oldalon a javaslat ugy szól, hogy a PTO. irányit ja a kádsrmunkat. Ez nem helyes. Alapjában helytelenül biráljuk itt a tanács munkáját. És az összes felszólalók alapjában helytelenül fogták meg a tanácsok irányitása, segitése, jelentősége kérdését. Nem az a baj, hogy a PB. titkár résztvesz, hanem az a baj, hogy a pártbizottságok lebecsülik a tanácsok munkáját. Az a baj, hogy a tanácsok munkáját fölülről lefelé lebecsülik. Féltik a Párt tekintélyét a tanácsoktól. Azt hiszem helytelen lenne ezt a vonalat továbbvinni. Azon kellene fáradozni, hogy megjavítsuk a tanácsi munkát. Azzal nem javitjuk meg, ha egyszer egyik, máskor # másik elvtárs jön el a Pártbizottság részéről a VB. ülésekre. A párttitkár a VB. üléseken ugy szóljon hozzá, hogy a VB. tagjai merjenek véleményt mondani azután is. Azt nem is látnám helyesnek, hogy a pártbizottság ne legyen képviselve. Esetleg nem feltétlenül fontos a titkár személye, de akkor már nyilván másodkézből kapná meg az ott történteket. Az elvi irányitást nem látom misztikusnak. Az a módszer a helytelen ahogyan a Pártbizottság dolgozik ezen a téren. Ma még nem megy jól ez a munka, de jó uton haladunk. A fő elvi kérdéseket már megtárgyalja a Pártbizottság, i akár az ellátás, akár az oktatás területén. Beér elvtársnak az egyenlőség jel kitételében nincs igaza. A mi osztályaink alá és fölérendeltségi viszonyban vannak. Itt a Pártbizottságnál nem. A demokratikus centralizmus ugy. érvényesül, hogy megtárgyalnak dolgokat, határozatokat hoznak amiket lefelé végre kell hajtani. A tanácsoknál a feladatok végrehajtása és kiadása, kplön alá és fölérendeltségi viszonyban van. A Minisztertanács Titkársága az a legfelsőbb szervünk állami vonalon. Az ő kezükbe fut, össze a tanácsok irányitása. A szakmai irányitást adják a szakminisztériumok. Most hogy ilyen baj van a villannyal, pl. senki sem tartotta érdemesnek közölni a tanáccsal, hogy hosszabb ideig baj lesz a villannyal. Nem is tudtuk, hogy mi lesz. Apró elvtársnő, felveti, hogy a kerületi tanácsoknál nem lehet a költségvetésbe beilleszteni a kívánságokat. A budapesti tanács feltárja a szakminisztériumok felé a kerületi tanácsok véleménye alapján a lakosság kívánságát. A kívánalom és a teljesítés között van különbség. Levesznek a költségvetésből és kevesebb jut mindenhova. A vezetés és irányítás kérdése: itt a hibák nagyobb többsége a bizonytalanságból fakad. Ezen a téren azonban van javulás, melyet ugy értünk, el, hogy sorozatosan megtárgyaltunk olyan kérdéseket, ami a lakosságot érdekli. A tanácstagok összefogásának kérdése: a frakció jó gondolat, bevált módszer. Az elkedvetlenedés kérdésénél meg kell emliteni, hogy a tanácsoknál a fizetés igen alacsony. Tudnánk mi aktívákat behozni, azonban nem lehet kívánni valakitől, hogy jöjjön hozzánk jóval alacsonyabb fizetésért dolgozni. Nem volna helyes ezeket a nehézségeket elhallgatni, ezek fennállnak. Ez az egyik oka, hogy nehezen tudunk