MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1953. augusztus 13. - 1953. szeptember 1.

1953. augusztus 18.

n,ak Üzemi funkcionáriusaink/nap, mint nap együtt kellene élni, együtt kellene dolgozni a dolgozókkal, ügy kellene ismerniük a dolgozók egészen apró gondjait,és panaszaik is, mint saját tenyerüket. Ehelyett gyakran a Szabad Népnek, l-l súlyos vagy halálos balesetnek, vagy a felsőbb szereknek kellett felhivni többük figyelmét: a munkavédelem elhanyagolására, az öltözők piszkosságára, az üzemi konyha súlyos hibáira, a rossz munkaszervezésre. Gyakran tapasztaltam én is, - de mások is - hogy az üzemi munkások kézlegyintéssel válaszoltak, amikor azt kérdeztük tőlük: panaszaikkal, java3lataikkal miért nem fordulnak a P3-ok vezetőihez? Az-R.M. Acélműben a Szabad Nép egyik munkatársának hasonló kérdésére azt válaszolták a munkások: "Azért nem fordulunk a párttitkárhoz, mert az ledorongol, nem hallgat meg minket, ha meg is halkattak, eddig minket, nem intézkedtek utánai" Lehet e csodálkoznánk ezek után hogy ilye.n helyeken reális tény a tömegektől való elszakadáls veszélye? Hasonlóan állnak az alulról jövő bírálattal is Üzemi pártszervezeteink. A kritika elfojtását, a bírálók üldözését elsősorban az üzemekben, hivatalokban tapasztaljuk, nem egyszer a pártszervezet vezetők részéről is. Az Irószergyár párttitkára nemrégiben ugy vélekedett a bírálatról, hogy "azt a szemet ejii mindent meg lát ki kell szúrni." Nemcsak a pártfunkcióbeliek bírálatát utasítják el gyakran az olyan vezetők, hanem a párttagokét is. Gyakori még az olyan levél, amelyben arról panaszkodnak nekünk, hogy a birálat miatt küldték el az illetőket állásukból, vagy tették kedvezőtlenebb munkahelyre őket. S mindez a pártszervezetek orra előtt történik, an-ílkül, hogy az esetek zömében keménnyen fellépnének az ilyen jelenségek ellen.