MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1951. május 15. - 1951. június 5.

1951. május 15.

Horváth elvtárs: A XIII. kerületi tanács a legutóbb tárgyalta a beiskoláztatás kérdését. Kaptunk egy keretszámot, mely azonban kevésnek bizonyult és ugy kellett harcolni, hogy ezt a számot felemeljék. Véleményem szerint meg kellene nézni, akik a keretszámot megállapítják, hogy milyen módon történik ez. A szakérettségire a kerületben eddig 310-en jelentkeztek és a többit is /összesen 389-et/ teljesíteni tudjuk. Hegyi elvtárs: /K.V. Köznevelési alosztály/ A jelentéssel egyetértek. A keretszámoknál az a tapasztalat, hogy Budapest lemaradt sok megye mögött. Ez abból adódik, hogy a pártszervezetek nem foglalkoznak a kérdés jelentőségének megfelelően a köznevelés problémáival. Az orosz intézettel kapcsolatosan feltétlenül az ellenség keze van ebben a dologban. Az ellenség az egyik helyen túlhajtja, a másik helyen pedig akadályozza a jelentkezést és a javaslat gyengéje, hogy nem mutat rá konkrétan az ellenség munkájára. Rendkívül fontos, hogy a beiskoláztatást globálisan teljesítsük, de ugyanakkor nekünk szakmák szerint is teljesíteni kell. A leánytanulók lemaradása alapvető probléma, melyre a Kongresszus is felhívta a figyelmet és azt hiszem ezen a téren még lehet javítani. Komoly hiba, hogy az általános gimnáziumokban a munkáshallgatok nagyon lemaradtak. Ez azt mutatja, hogy ennek jelentőségével nincsenek tisztában a munkáshallgatók. Az a tapasztalatunk, hogy a TXISZszervezetek sem foglalkoztak kellőképen a beiskoláztatással. Csikeszné elvtársnő: Egyetértek azzal, amit az elvtársak felvetettek. A hiba ott van, hogy a mi agitációnk a különböző szakok népszerűsítése felé nem folyik egész éven keresztül, hanem csak akkor, amikor a számszerű adatok mutatják, hogy lemaradás van. Az volt a tapasztalatunk, hogy a kiadott brossura nem adott elég segitséget a pártszervezeteinknek. Hidas elvtárs: Az előző évekre való visszaemlékezésnél tapasztalhattuk, hogy mindig baj volt a beiskoláztatásoknál és a régi hibák is ugy vetődtek fel, mintha ujak lennének, vagy pedig önkritikát gyakorolunk. Tavaly is kb. ezek a problémák és hiányosságok voltak, ezeket sokszor elmondjuk, de a tanulságot nem vonjuk le belőle. Javasolom - hogy ez máskor ne fordulhasson elő - amikor lezárjuk a kampányt, az Agit.Prop. osztály saját magának értékelje ki annak tanulságait. Egyes egyetemi karok népszerűsítésére meg lehetne azt csinálni, hogy egyegy egyetemhez hozzákapcsolni a budapesti iskolákat, ezek meglátogatnák az egyetemeket, vagy pedig az egyetemi hallgatók elmennének az iskolákba és megmagyaráznák a tanulóknak, hogy milyen jelentősége van az egyetemeknek és ott milyen képesítést nyernek. Ezzel kialakítanánk egy kapcsolatot, melynek folyamán a diákok kedvet kapnának arra, hogy az egyetemre beirakozzanak. A jövőre vonatkozólag meg kellene fontolni - amit Biró elvtárs javasolt - hogy a különböző szervezetek delegáljanak a főiskolákra. Ha mindegyik csak egy pár százat adna, jobban megoszlana a munka és akkor ezt a pártszervezetek nem egyedül végeznék. Helyes az a javaslat, hogy a sajtÓ az utolsó napokban foglalkozzon a beiskolázással. Hegyi elvtárs javaslatát - hogy a keretszámot nemcsak globálisan, hanem szakonként is teljesíteni kell, különösen a lányokkal kapcsolatosan ezt a vonalat feltétlenül vinni kell. A tan ács-beszámolók most zajlanak le és ezeket most fel kellene használni az agitáció kifejtésére. A szakérettségire vonatkozólag a-mi agit.prop. osztályunkban is hiba volt, hogy lényegében a jelentkezőket az üzemi segédmunkásokból akarta összetoborozni, pedig a fiatal tanulók közül is el lehet küldeni. A javaslatok 3.-as pontjával kapcsolatosan az a véleményem, hogy ezt a munkát ne bizzuk a pártszervezetekre, hanem ezzel a minisztériumok foglalkozzanak. Javasolom hogy a 6-os pontra ne hozzunk határozatot. •A