MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1951. március 16. - 1951. március 23.
1951. március 23.
• a vetések száma, februárban ez 8.830-ra emelkedett fel, de márciust néz-, ve már bizonyos visszaesés mutatkozik. Ezen az értekezleten megállapította Gerő elvtárs és Friss elvtárs is, hogy a z ered m ényt két igen fontos felté telnek leh et köszönni^ Sgyrész t a meginduló takarékossági mozgalomnak, másrészt á mnn V^Aatta-káTj fe-b»inaq támogatásának, mélyet a~^cö^r^ss~züsí~verseny s orán mutatat t. Ezek az eredmények á kongresszus után bizonyos mértékig csökkentek - sok helyen megállt és visszaesés volt tapasztalható - a termelést és a versenymozgalmat is ideértve. Az értekezlet megállapította, hogy pártszervezeteink a kongresszusi hat ározat .uta^Ta ön tő súllyal a pá rtér^** 0 ""^' 1 "^öyriii^+.ak Áa öl hanyagol tik a termelést. Á más ik oka, hogy a minisztériumokból a kongresszusi verseny utolsó napján olyan helytelen utasításokat adtak ki, hogy a kongresszusi verseny befejeződött. Az értekezlet felvetette az 1951. évi felada-feinkat. Ennek egy jó részét a munkatervbe - amit be akartunk terjeszteni - bele vettük, de azért röviden ismertetem, hogy miről van szó. Az első nagyon fontos feladat, a munkaverseny további kiszélesitése, a verseny nyilvánosságának biztosítása, döntő súlyban a munkamversenymozgalom tapasztalatainak értékelése, általánositása és ezeknek az összes budapesti üzemekben való meghonosítása. Erre vonatkozólag van a munkatervünkben egy rész, mely ezzel foglalkozik és amiről később is szó lesz, hogy a kongresszusi versenynél mik a tapasztalatok és azokat hogyan akarjuk általános i tani. Sz ó v o lt a műszakiak versenybe való részvételéről, ami ugy lett értékelve, hogy a műszaki vezetők ez alkalommal mutatták meg, hogyan tudnak belekapcsolódni a versenymozgalomba. Itt azt a feladatot kaptuk, hogy a műszakiaknak a munkaversenybe való bevonását tovább kell fejleszteni és a jó tapasztalatokat - melyeket a termelési verseny terén, a kongresszusi munkaverseny ideje alatt felhoztak - ki kell terjeszteni, szélesiteni és megvitatni a vezetőkkel, hogy azt általánosítani lehessen a további időben is. Itt mint^fontos kérdés meriültfel a versennyel kapcsolatban és ez is egy pozitívum - hogy a termelési vállalások nagyrésze a termelési tervekre épül fel és nem elszakítva attól. Ezért a jövőben is feladatunk ennek folytatása, |A másik_ i^lvenJFontos feladat, a tervfelbontás, ami összefüggésben áll a munkaversennyel és ami felé a műszaki vezetők és a vállalatvezetők részéről'nágy ellenállás tapasztalható. Különösen nagy az ellenállás az egyedgyártó üzemekben. Az~ üzemek nem tudják.mllL—Xflgnak gyártani.arra a hónapra . Friss elvtárs olyan javaslatot tett - amit a Sz.U.-ban már régen csinálnak - hogy a tervfelbontást a normaóra alapján kell elvégezni, ahol megmondj ák, hogy egy hónap alatt mennyi normát kell elvégezni,' és akkor a napi norma teljesítésen keresztül a dolgozók le tudják mérni, hogy pld. a 15. vagy 16 .-ik munkanapon mennyit teljesítettek, melyik napnál tartanak. Feladatunk ezt budapesti viszonylatban is bevezetni. Harmadik feladat a béralap és a munkabérek alakulásának ellenőrzése._A_ béralapot a budapesti üzemek is túllépték, bár sok üzemben csökkenés mutatkozott. Félvetődötí^az" is, hogy r engeteg sok az indokolat lan táléra, ami_az egye netlen munkafolyamaJ^,ól„adÓdik. Rengeteg sok olyan tapasztalat van, hogy prémiumot olyanoknak is adnak, akik nem érdemlik ki, előfordult pld. hogy a takarítónőket is premizálták. De volt olyan eset is, ahol a vállalatvezető saját magát jutalmazta meg prémiummal. Felvetődött az is, hogy az újonnan, megállapított normák „la^ákr Uj technikát vezetnek be és arra lazán állapitják meg a normákat. Olyan eset is vanl hogy az alacsonyabb besorolásban dolgozó munkásokat magasatob
