MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1950. március 10. - 1950. április 14.

1950. március 31.

Még egy dolog: nyilvánvaló, hogy ezután a megbeszélés után a pártszerve zetek, a szakszervezetek és a vállalatvezetőségek ráállnak erre a kérdés re. Itt felvetődik az ellenkező végletbe való esésnek a veszélye, hogy minden erővel el fogják nyomni a magas teljesítmény százalékokat, ha amögött valóságos teljesítmények is vannak. Szükségesnek tartom, hogy a határozatba bekerüljön az is, hogy amikor harcot folytatunk a munkafe gyelem megszilárdításáért, a normák lazitása ellen, gondoskodni kell arról is, hogy nehogy az jöjjön ki, hogy a jogos bérpanaszokat is viszszadobják és átbillenjen az egész kérdés a másik oldalra. Téglási elvtárs

; A könnyűiparban is minden körülmények között ennek a csökkenésnek okát a normák lazításában kell meglátni. A normások helyzete az üzemekben és ainiszériumokban: kétségtelen, hogy a mai bérrendszer igen bonyolult valami és elég nehéz ezen a területen dolgozni. Az Elvtársak beszélnek arról, hogy az üzemekben hogy néz ki ez a kérdés. A helyzet nem sokkal vigasztalóbb a minisztériumban sem. Az ellenőrzés lazaságához hozzájárul az is, hogy tavaly nyáron az O.M.B. megszüntett egy ellenőrzési szervet és a minisztériumra ruházta az ellenőrzésnek azt a munkáját, amelyet eddig egy nagy apparátus végzett. Tavalyi nyár és az utána következő hónapok jelentették azt az időszakot, amikor mi a munkaversenybe fokozottabb mértékben lendültünk bele és nagyobb lehetősége volt a normacsalásoknak. Ezeken kivül egy döntő ok a Könnyűiparban a termelési érték egy órára és 100 forintra eső értékének csökkenése, a kapunbelüli munkanélküliség. Ez nem csak a könnyűipar problámája. Ezen a területen folynak már munkák. Sietném Lakatos elvtárs hozzászólásából azt a kérdést alátámasztani, hogy ezeknél a hibáknál feltétlenül az ellenség keze is működik. A jelentés tartalmazza, hogy a Ganz gyárban a selejt 12.5%-os. Ebben benne kell, hogy legyen az ellenség keze is és erre fel kell figyelni. Ami a Minisztériumot illeti, mi elővettük Kákosi elvtárs beszédét, melyben a norma-kérdéssel foglalkozott és ott nemcsak a szigoritások-r ról beszélt, hanem a normacsalásokról is. tói kidolgoztuk azt, hogy a vállalatvezetők vezessék saját részükre, hogy milyen mértékben emelkedik BSÉL az üzemen belül a telj esi tményjsaáasfaÉ4Mii_ és hogyan áll ezzel arányban a kifizetett munkabér emelkedése. És ebből aztán meg lehet állapítani, hogy valyon arányosan emelkedett-e, vagy nem. A jelentés tartalmazza a javaslati részben, hogy a darabbérezést sürgősen be kell vezetni. Szeretném elmondani azt, hogy a darabbérezés bevezetése ezeket a problémákta és ezt a kérdést:^ ami napirenden van, nem oldja meg. A darabbérezés a normákra épül. A minisztériumok szervezetét meg fogjuk erősiteni az ellenőrzési vonalon, ami egy igen komoly feladat. Köböl elvtárs: A legfőbb baj az elbizakodottság. Ennek nyomán nem vettünk g figyelmet arra, hogy a mennyiség mellett a minőséget is nézzük. Egyáltalán nem volt arról szó, hogy amellett, hogy ne legyen plafon a termelés egyes részeit ne vegyük revizió alá. Abban, hogy a helyzet igy alakult, ténylegesen hibás a vállalatvezető. A határozat egyik részének kell lenni, hogy rámenjünk arra, hogy ott, ahol az uj technikai folyamatok segítségével kiugrik a termelés, ott normareviziót hajtsunk végre. A másik dolog, amiről beszélni akarok a selejt kifizetése. A minisztérium dolga lenne elsősorban, hogy ez ellen felvegye a harcot. De nemcsak a minisztérium, hanem a társadalmi és a pártszerveké is. Azonban itt arról is elfeledkeztük, hogy bevezessük az üzemekben az önelszámoltatás kérdését. Erről is már régen van szó, de keveset tettünk ezen a téren. Ká kell vezetnünk a gazdasági vezetőket arra, hogy nemcsak a műszak biztosítása, hanem a gazdaságosság is feladatuk.