MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1950. február 3. - 1950. március 3.
1950. február 3.
A bizottság munkája nyomán kialakult a vezetőség, az alapszervezet és s mühelybizottság körében is az a vélemény, hogy valóban fennáll egy egész sor hiba, amiken javítani kell. Amióta ezt a jegyzőkönyvet a kiküldött bizottság felvette, azóta lényeges javulás állott be, mind szervezeti, mind pedig termelési vonalon. Lehet, hogy ezek nem kielégitőek, de megindultunk egy olyan uton, amely a fejlődést biztosítja számunkra. Ha most az öntőléket selejt szempontjából megnézzük javulást tapasztalhatunk ezen a téren, bár - mindenki tudja, hogy - a téli hónapok különböző okok miatt kellemetlenebbek az öntöde szempontjából, mint a nyári hónapok. Nyáron a selejt kevesebb, mint a téli hónapokban. A selejt legnagyobb része a szer számgépeknél adódik. A szerszémgépselejt lo# fölött van most is, de a többi gyáraink selejtje jelentős mértékben csökkent. Azok a javaslatok, amiket a Pártbizottság által kiadott jelentés tartalmaz műszaki vonalon megoldhatók és részben már megmunkálás alatt is vannak. Mauer elvtárs. MÁVAG : Igen helyes volna az, ha egy-egy uj munka beállításánál kifutási időt kap nanak az öntödék. Mert sokszor előfordul, hogy nem kapjuk meg az előzetes vázlatokat, rajzokat sem. A MÁVAG öntődére vonatkozóan, amit azelvtérsak felsoroltak, az kétségtelenül fennáll. Mi vezetők nem tartottunk lépést ugy a politikai tanulásban, mint a szakmai vonalon. Ezzel kapcsolatos javaslatot teljesen magunkévá tesszük és azt vinni is fogjuk. Az öntők selejtje, amikor kiugrott egy súlyos mulasztás volt a részünkről is. De az volt az állaéspont, hogy a gépeket, amiket 195o-re kaptunk befutottak előbb és igy előbb tudtuk kivenni bizonyos munkákat a kézigyártásból és átteni gépre. És igy egy csomó munkaerő felszabadult, akiket át kellett tenni gépmunkára. És azéfct történt a selejt, mert nem volt megfelelő ellenőrzés az uj embereknél és ők megfeledkeztek, hogy itt más a munkametódus. És igy amikor átjöttek kevesebb lett a százalékuk és igy bizonyos müveleteket elhagytak, vagy nem ugy csináltak meg, ahogy kellett volna, hogy ezáltal is növekedjen százalékuk. Ide tartozik még a vasöntöde januári termelésének a kérdése is. 1949. évben a termelésünk napi lo órára volt beállítva. 195o-ben utasitást kaptunk, hogy a túlórát csökkenteni kell és ráálltunk a nyolcórás műszakra. Kétségtelen sok nehézséggel kellett megküzdeni és ennek következtében eltolódás mutatkozott a fix munkahelyen lévő munkánál. Az alapszervezeti pártszervezet szorosan összedolgozik velünk, a mühelyvezetőséggel. Kétségtelen, hogy az öntőktől igen sok jó káder elment, az alapszervezetünk gyenge, ha erősebb volna a pártszervezet, akkor jobban bírná a mi munkánkat is kritizálni és segíteni. Ez az én meglátásom. Az alapszervezeti vezetőség minden támogatást megad. A kompresszor-gyártásnál ujjités lett bevezetve és azóta selejtünk ennél a munkánál nincs. A MÁVAG-gyárnak szüksége van egy pár jó szakmunkásra az öntőkhöz. Köböl elvtárs: Végighallgattam az elvtárakat, elolvastam a jelentést és az a meggyőződésem, hogy mig az egész nemzetgazdaság és ezen belül a vasipar szervezettsége mindinkább nő, aközben az öntödei selejt, nem csökken, sőt 48hoz viszonyítva 49-ben ezen a téren rosszabbul állunk. Az elvtársak majdnem mindegyike,főleg a műszaki vezetők objektív nehézségekre hivatkoznak. Azt nem tudom megérteni, hogy egész nemzetgazdaságunk és ezen belül a vasipar állandóan fejlődik és csak az öntőknél nőnek az objiktiv bajok, ahelyett, hogy csökkennének. A W.M. gyárból az elvtársak arról beszéltek, hogy a télen természetszerűleg a aiejat nő. A M f ffA „ , ORSZÁGOS LEVÉLTÁR * MAVAG-ban a jelentés szerint pontosan ellenkezője
