MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1950. február 3. - 1950. március 3.

1950. március 3.

érint, hogy lekenyereztek ezzel a lakással. Én ezt a kerületi P.B.nél bejelentettem és rendesen kiigényeltem. Tehát itt semmiféle lekenyerezésről szó sem lehet. Ténylegesen fennáll, hogy nem ismerjük a problémákat. Megcsináltuk azt, hogy a nyolcas műhely alapszervezetében megválasztottuk a vezetőséget, de nem tudtuk, hogy hogyan foglalkozzunk velük. Nem volt ebben iránytmutatásunk és igy sok hibát követtünk el. A vállalatvezetéssel kapcsolatban mi igyekeztünk politikailag alátámasztani a vezetés munkáját. De bizony voltak közöttünk bizonyos nézeteltérések. Mi nem ismertük a perspektívákat, melyek előttünk álttak. Lent a vállalat dolgozóinál nem folytattunk politikai munkát, vagy legalábbis nem ugy végeztük, ahogy kellett v&lna, nem egyéni foglalkozásra, hanem röppgyülésekre fektettük a fősúlyt. Basáskodás kérdéséhez is szeretnék hozzászólni: senkivel szemben sem viselkdetem ugy, hogy az sértő, vagy bántó lett volna. Soha, főleg párttaggal szemben nem voltam goromba. Az Ü.B.-bel kapcsolatban: voltak nézetZeltéréseim. Pl. mi nem ismertük el azt, hogy egyik napról a másikra küldenek le jelöléseket élmunkásokra, és természetesen ezeket nem is irtam alá. Nem értettem egyet azzal, hogy a szakszervezet megteszi a jelölését análkül, hogy ezt a dolgozók elé vinné. Prieszol elvtárs: Meg kell, hogy mondjam őszintén, hogy beleestünk.egy hibába. Annak.idején magam voltam, aki aat elkövettem azt a hibát, hogy az volt az álláspontom, hogy az Autóosztály nem tartozik az én hatáskörömbe és igy is kezeltem a kérdést. Én a magam részéről is el kell, hogy válaljam a hibásságot. Véleményem szerint, ha mi még határozottabban és alaposabban foglalkoztunk volna az üzem kérdéseivel, akkor ezek a hibák nem következtek volta be és azt hiszem, hogy ez egy $ó példa a mi számunkra, hogy hová fejlődhetnek a&ek a dolgok, ha a minisztérium nem foglalkozik ugy a kérdésekkel, ahogy kell. Most, ahogy az elvtársak felszólaltak ebből is látszik, hogy milyen mulasztásokat követtünk el. De egyetlen elvtárs sem foglalkozott ugy a termelés kérdéseivel és nem tudott önkritikát gyakorolni a hibák felett, mint ahogy kellett volna. Seres elvtárs is a mindennapi feladatokkal foglalkozott, ahelyett, hogy igy nézte volna meg a kérdést. Én ugy jöttem a Pártbizottsági ülésre, hogy ki fogok állni Feledi elvtárs mellett, de most az a javaslatom, hogy váltsuk le Feledi elvtársat. Kertész elvtárs: Abban az időben amikor a vállalat megalakult adtunk oda elvtársakat és igy a növekedés során is jónéhányszor adtunk. A Pártbizottság részéről a hibákat nem most láttuk csak. Abból is látszott, hogy nem megy jól ott a munka, mert ha egy uj vezető jftt a vállalathoz, annak az első ténykedése az volt, hogy hozzánk telefonáljon azzal: ha autó kell, akkor csak forduljanak az elvtársak hozzám. Ebből is láttuk, hogy ott nincs rendben a dolog és ennek dacára nem foglalkoztunk súlypontként ezzel az üzemmel. Hogy a pártszervezet elhanyagolta a vállalatot, azt nagymértékben befolyásolta Seres elvtárs állásfoglalása bizonyos kérdésekben, holtak olyan dolgok, amibe Seres elvtárs csak egyszerűen intézkedett. Mi ahelyett, hogy összeültünk volna az elvtársakkal és_a Nagybudapesti Pártbizottság segitségét kértük volna, csak kiéleztük az ellentmondásokat és az ellentétek állandóan növekedtek. Az a megálla pitása Feledi elvtársnak, hogy az értekezlet és a tömegszervezeti munka miatt nem tud eleget foglalkozni az ő resszortjára - helytelen. Mert nézetem szerint ott olyan nagyok voltak a személyi ellentétek, hogy idejük nagy részét az kötötte le, hogy állandóan as kfz^ttük fennálló problémákat igyekeztek megoldani. En az elvtársak javaslataival teljes egészében egyetértek.