MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1949. szeptember 23. - 1949. december 17.

1949. október 21.

Azért mentünk rá az öntődére, mert ott egy kis növekedés mutatkozott. Egyhavi selejtünk 33«ooo forint volt, amiből 25,000 forint volt az öntöde selejtje. Megmondhatom az elvtársaknak, hogy a selejt nálunk kifizetésre nem kerül, csak kivételes esetben. » A műszaki értelmiséggel kapcsolatban: én tavaly novemberében karültem a Láng gyárba, amikor a gyár külföldi liszenciákkal dolgozott. Akkor összehívtam a műszaki értelmiséget és megkérdeztem, hogy megszüntethetjük-s mi ezt az állapotot. Most már örömmel mondhatom, hogy meg külföldi liszenoia nélkül dolgozunk, A műszaki értelmiségnél a turbinabrigáddal igen szép eredményeket értünk el, En részemről minden támogatást igyekszek megadni a műszaki értelmiségnek, viszont ha voltak rossz egyének közöttük, úgynevezett szakemberek azok ellen addig harcoltam, amig ki nem kerültek az üzemből, A munkáskiképzéssel kapcsolatban nem mondhatok rosszat, mert a jő szakmunkások általában itt maradnak. Minimális a kilépés munkaidő közben. Biró Lászlő elvtárs: Ha ezt a jelentést áttanulmányozzuk, akkor egy sor olyan jelenséget tapasztalunk, amelyet ha jól megnézünk majdnem minden üzemünkben megtalálunk.Különösen vonatkozik ez az egyéni versenyre. De van egy-két olyan jelenség, amely -szerenosérs- nem minden üzemben mutatkozik. Itt van például a pártszervezet, a szakszervezet és a vállalatvezető viszonya. Sebestyén elvtárs ott téved, amikor azt képzeli, hogy a pártszervezet erejét a gyárban az fogja meghatározni, hogy pillanatnyilai a titkár elvtárs nem olyan fejlett, vagy talán a pártbizottság sem üti meg az általa elképzelt nivót. Ha ugy gondolná, hogy a pártbizottság ereje abban van, hogy MarxLenin tanait viszi és a XIII, kerületből megkapja a megfelelő segítséget, ha Így látná, akkor a pártbizottság és az ő viszonya másképsn festene. Ha a XIII. ke-tilet megadná a me telélő támogatást, akkor a Sebestyén elvtárs sem látná ezeket a dolgokat igyA XIII, kerületi pártbizottság nézze meg, hogy nem értókeli-s helytelenül a pártnak és a vállalatvezetőnek a viszonyát. Az elvtársak éppen ezekből a kérdésekből kifolyólag a politikai munkát az üzemben elhanyagolják, A műszaki értelmiség politikai nevelését elhanyagolták, a munkafegyelemben tettek adminisztratív intézkedéseket, de nem magyarázták meg politikai agitációs munkával, hogy mit jelent ha valaki elkésik, vagy indokolatlanul hiányzik. Ugyanezt folytathatnám az egyéni verseny kérdésénél is. Ha az elvtársak megmagyarázzák az egyéni verseny lényegét, az egyéni verseny forrnáját és az egyes műhelyekbe leviszik az egyéni verseny irányitását, akkor Jó eredményeket tudnak elérni. Legnagyobb baj az, hogy formális volt a verseny kiírása, bürokratikusán kezelik ezt, a termelési felelős tud róla, ds már a műhelyben, ahol foayik a verseny, nem tudnak róla. Az a véleményem, hogy a Láng gyár pártbizott ága ténylegesen, ha politikailag is^többet foglalkozott volna a termelés kérdéseivel, akkor szellemileg sem maradna el a vállalatvezető mögött a Simon Lajos elvtárs; Ugy látom, hogy a Láng gyári pártszervezet nem használja az alapszervezeteket, nem mozgósítja eléggé a vezetőségeket. Ebből fakad az a helytelen gondolkodás, hogy az értelmiség egy olyan réteg, amelyet a Dunába kell dobni. Erre igy nem fog sor kerülni. Ha a most tanuló értelmiség kikerül az iskolákból, az nem jelenti azt, hogy a régieket fére fogjuk tenni. Ellenkezőleg, kapnak versenytársat és akik nem megfelelőek azok ki fognak esni, de akik megfelelőek továbbra is megmaradnak. De az egy igen helytelen mondás, hogy 9o#-a a Dunába való.