MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. szeptember 18. - 1955. március 22.
1954. december 17.
Azt értem ezalatt, hogy konkréiai megmondjuk, hogy mit kell nekik, az ő sajátos eszközeikkel tenni. Itt van pl. az irodalomban és művészetben a pozitiv hős kérdése. A Szovjetunióban az Írókongresszus előtt értékelték, ho'gy a szovjet irodalom mennyi pozitiv hőst adott, s ez milyen hatással volt a nép nevelésére. Leközölték a pozitiv hősök neveit Csapaj évtől, Ljubov Jarovájáig A mi irodalmunkban a pozitiv hősök leirása háttérbeszorul. Pedig az iróknak a feladata, hogy lelkesitse a népet, hogy a szocializmus épitése során milyen nagyszerű feladataink vannak. A másik kérdés az ellenség ábrázolása. Sajnos ez sem a legmegfelelőbb, íróink legnagyobb része negativ figuraként, munkáskádereket, tanácsfunkcionáriusokat, párttitkárokat raj zolnak meg. Az ilyen negativ hősökkel csak ártani lehet népi demokráciánknak. Nem lehet a bizalmat erősíteni a népben a munkáskáderek iránt. Egy másik ilyen jelenség:a kormányprogramm előtt gyakoriak voltak a termelési regények. Ez most háttérbe szorult. Ez természetesen helytelen volt. Sokan azt mondják, ez nem a film feladata, hanem szakmai feladat. A munkáról nem alkotnak dicsérő Írásokat, pedig Gorkij kifejtette, hogy a munkát mint lelkesitő erőt meg lehet irni. Nálunk azokat kigúnyolják, akik a termelésről beszélnek, irnak. Szektáns vonásnak tartják. Erre a pártszer vezetéknek fel kell hívni a figyelmet. Nem lehet az egész irói társadalmat és művészi társadalmat beledobni a párttól és néótől elrugaszkodottak zsákjába. Az Íróknál van a legnagyobb baj, a művészek között találunk nagyon sok velünk tartót. Pl. Nádasdy irt egy cikket, hogy miért bolondulnak meg a mi filmrendezőink az olasz filmek iránt? Az olaszok az őszt ábrázolják, nálunk pedig a tavasz szinpompájáról kell irni. A napokban összehívtam azokat a művészeket, akik a Szovjetunióban voltak, és ezek elmondták, hogy nem érzik itthon j ól magukat. Nincs pártélet, vagy ha nagyritkán összejönnek, akkor apró-cs-eprő dolgokról beszélnek. De hogy az időszerű feladatokat megbeszéljék, ilyesmi nincs. Azt javasolom, amikor foglalkozni akarunk ezekkel a pártszervezetekkel, akkor arra törekedjünk, hogy vonjuk be ezeket a kommunistákat és adjunk nekik konkrét művészi feladatokat. A Népművelési Minisztérium munkájáról: Én nem azt akarom mondani, hogy nincs mit tennünk. Az állami szerveknek komoly feladatuk van, annál is inkább, mert minden eszköz a mi rendelkezésünkre áll. Az utóbbi időben a népművelési minisztérium helyzete nagyon nehéz. Koncentrált támadás van ellenünk. Eljönnek a minisztériumba minden szeméttel, s ha nem akarjuk elfogadni, akkor a minisztériumot szidják. Persze van komoly hiba a minisztériumban is. Általában meg kell mondani, hogy a mi kádereink nagyon gyengén vannak megpatkolva. E z en a téren lassú a fejlődés. Betanultak néhány frázist, de komoly segitséget nem tudnak adni. Van itt egy másik oldal: bennünket most elsősorban azért támadnak, egyes iróink, mert nem engedtük kiadni müveiket. Sokan felvetették már azt is, hogy miért nem szüntetik meg a Népművelési Minisztériumot 111. film főosztály, színművészeti, irodalmi főosztályokat. Előfordult olyan eset is, hogy a minisztérium egyik munkatársát lehülyézték.