MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. szeptember 18. - 1955. március 22.
1954. december 17.
A z üzemek nem kapták meg éves tervüket. Csak negyedéves terveket kaptunk eddig. Nagyon nehezen lehet igy dolgozni, lehetetlen önköltséget tervezni, lehetetlen önköltségcsökkentésre agitálni. Nem látjuk milyen önköltséggel fogunk dolgozni. Előfordult pl. elvtársak, hogy ebben az évben az önköltségi tervet március 2o-án kapta meg az üzem, igy az első három hónapban csak az irányszámok alapján tudtunk dolgozni, s mikor márciusban megkaptuk az 1 millió forinttal felemelt előirányzatot, az első negyedévből már csak lo nap állt rendelkezésünkre, s igy nem tudtuk azt teljesíteni. Azért vetem fel ezeket, mert vannak még hibák ezen a téren, nagyon kérem az elvtársak segítségét. Én ugy látom a hiba ott van, hogy nagyon keveset beszélünk a textil iparról, pedig az textilipar nagyon fontos e xport cikkeket is gyárt, amivel sok valutát tudunk behozni. A Központi Vezetőség határozata azt mondja, olyan cikkeket gyártsunk, amiben sok munka fekszik, s mi ilyen cikkeket állitunk elő. Mi több foglalkozást kérünk a textilipar részére. Sok-éves problémánk a kikészités. Ez sokszor elveszi a kedvünket, meg kell mondani élüzemek is ugy lettünk, hogy a többi üzem túlteljesítette az önköltségi tervét, mert a kikészitő megint csak túllépte az önköltségi tervet. Ez a kérdés nemcsak a Kispesti Textilgyárban probléma, hanem országos probléma minden kikészitő üzemben. Ezért nagyon kérjük az elvtársakat, hogy ezen a téren segitsenek bennünket. A politikai munkáról egy két szót: a tanácsválasztás munkája alátámasztotta, hogy a mi dolgozóink egyetértenek pártunk politikájával. Meg tudtuk velük értetni, hogy az életszínvonal emelését az ő munkájukon keresztül tudjuk elérni. Nagyon nagy nehézség nálunk a fluktuáció. A racionalizálás során tudjuk, hogy nagyon sok üzemben nagymértékű létszámcsökkentés volt, nálunk nem magy. A textiliparban, ahol tudvalévő hogy munkáshiánnyal küzdenek, mégsem irányítottak át a racionalizált munkásokból megfelelő számban. Az a helyzet nálunk,hogy a legutóbbi hónapokban is 21o dolgozó ment el az üzemünkből, és alig kaptunk helyettük uj munkásokat. A Textiliparban a tanulókérdés is nagy problémát jelent. Az idősebb munkások általában nem szivesen tanitják a tanulókat, mert az munkakiesést jelent számukra, s igy kevesebb a fizetésük. Persze mi igyekszünk a politikai munkában segite ni, hogy az uj dolgozók mi-nél hamarabb belejöjjenek a munkába. A racionalizálás nálunk csak létszámcsökkentés volt, de a munkában ujitást, ésszerűsítést nem vezettünk be sem műszaki, sem adminisztratív vonalon. Mi igyekszünk harcolni az-ért, hagy a racionalizálás a munka észszerüsitését is jelentse, de ehhez kérjük a felsőbb szervek segítségét, hogy felsőbb intézkedésekkel kényszerítsék a gazdasági vezetőket, hogy megoldják ezt a kérdést. Mi pld. már a racionalizálás előtt jeleztük, hogy sok a létszám, de gazdasági vezetőink mind elengedték a fülük mellett és ugy néz ki, hogy most is javaslatainkkal nem foglalkoznak. Ezért kérünk több^egitséget. Az én meglátásom az, hogy a mi tekintélyünk nem áll olyan magas fokon, hogy elfogadják ilyenirányu javaslatainkat. Vigyázni fogunk, hogy az elbizakodottság ne uralkodjon el. Megfelelő elvtársi birálat formájában fogunk segiteni azon, hogy a pártmunkában megoldjuk az előttünk álló feladatokat.
