MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. szeptember 18. - 1955. március 22.

1954. december 17.

célt tűzött ki elénk, hogy a termelési szintünket 1955-ben 5.7 /a-kal kell növelni, az önköltséget 2 %-kal kell csökkenteni, a termelékenységet 3 SÉ-kal kell növelni és 1 milliárd 2oo millió külkereskedelmi aktivumot kell nekünk 1955-ben elérni, hogy egy kicsit rendbehozzuk a gazdaságunk nak a szénáját. Ezt a pár számot is ha összehasonlítjuk 1953-hoz képest elért fejlesztési tényszámokkal akkor 1955. tervteljesitésének a nehézségei/ teljes nagy ágában az elvtársak előtt állnak. 1 %-oa termelés emelést értünk el. Ha ugy tetszik azt lehet mondani, hog; majdnem 6oo :--kai kell emelni 1955-oen 1954-hez képest a fejlődési ütemünket. Ez elvtársak nem lesz könnyű feladat és nekünk minden erőnket meg kell fesziteni, hogy az ipari tamelés területén rendet teremtsünk, hogy 1955-os terv előirányzatnak maradéktalanul eleget tudjunk tenni. Meg kell mondani elvtársak azt, hogy az 1955-ös gazdasági feladatok megoldása sokkal jobb vezetést követel meg tőlünk párt és állami vonalon egyaránt. Olyan vezetéssal elvtársak nem lehet tervünket teljesíteni, mint ahogyan mi vezetünk 1953. júniusa óta. Sokkal jobban, sokkal határozottabban, sokkal keményebben, eredményese-ben kell nekünk vezetni, mint ahogy az utóbbi há másfél évben vezetünk. Megleli elvtársak világosan mondani azt, ha nem fogjuk elérni az &1955-ös tervben előirányzott/termelési szinvonalat, önköltségi szinvonalat, termelékenységi szinvonalat, sző sem lehet arról, hogy mi 1955-ben az életszinvonalat 1954hez képest emelni tudjuk. Ez az egyetlen előfeltétele, hogy mi az 1955-ös tervünket teljesitsük. Meg kell mondani az elvtársaknak azt, hogy az simult másfél évben, ami csak eladható volt ebben az országban, áru, amely felszabadult, ami a lassúbb beruházási fejlesztésünk következtében felszabadult, azt mind pénzzé tettük. Ilyen termelési szinvoraL emeléssel, mint amit 1954-ben elértünk, ilyen életszínvonal emelést, amilyen 1954-ben volt nem lehet megcsinálni. Csak ugy lehet elvtársak ezt elérni, ha növeljük a termelést, ha teljesítjük a tervet. Semmi más lehetőségünk nincs. Most szeretném kiemelni azt is, hogy ami 1955-ös tervünkön belül az első negyedévnek döntő jelentősége van. Ezért az első negyedéves termelési tervünk teljesítésére különös erőfeszítéseket kell tenni. Mi már évek tapasztalatából tudjuk azt, hogy minden évben van egy nagy roham munka, hogy a tervünket teljesitsük és utána a gazdasági és politikai vezetők is azt mondják, hogy még 12 hónapunk van, most egy kicsit lazábban nézhetjük a dolgokat. Ennek semmi körülmények között nem szabad bekövetkeznie. 1955. január l.-étől, az első perctől biztositani kell ugy gazdasági, mint politikai vonalon a termelés megfelelő ütemét, ugy hogy az első negyedéves előirányzatot maradéktalanul telj esitsük. Külön szeretném ráirányítani az elvtársak figyelmét az export kérdésére. Sajnos a munkatervben egy szó sincs erről. Sajnos az a helyzet, hogy évről-évre az első negyedéves export tervet nem szoktuk teljesíteni. 1955-ben ez egy rendkivül fontos kérdés. Elsősorban azért fontos, mert nekünk a tartalék készleteink igen alacsonyak. /FArkas Mihály, elvtárs közbeszól: az egész népgazdasági terv az 1955-ös teljesítésen áll vagy bukik./