MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. szeptember 18. - 1955. március 22.

1954. szeptember 18.

5r 'Tehát az elvtársak legyenek magabiztosak és ne engedjenek semmi demagóg hangot, ne engedjék a párt tekintélyét csorbítani és utasítsanak vissza minden tiszteletlen, vagy ellenséges hangot, ami a párt vezetése és politikája ellen elhangzik. Valóban ezen a téren is kissé kezdjük az egyik szemünket behunyni. Ha mi nem vagyunk szilárdak, akkor az ellenség bátorságot fog meriteni. Az ellenség rendkivül aktiv, fel akarja használni az átállási periódust, ami valóban nehézséggel jár. Amig egy gyár, ami azelőtt komplikált szerszámgépeket gyártott, most húsdarálót, lavórt, kapát, vagy ekevasat fog gyártani, ennek az átállása időbe kerül, is amig jó lesz az az ekevas, az is időbe kerül. Gyakran maguk a mérnökök sem értik a szükségességét és van bizonyos átállási nehézság, ellenállás. Aki megszokta a régi munkát, nem. szivesén megy át egy valami újra. Az ellenség azért is mozgásit, mert nemzetközileg rosszul megy neki. A nemzetközi helyzet megváltozott a kommunisták, a békefront javára. Es én rendlcLvül fájlalom, hogy az elvtársak itt miközben vitatkoznak, ellenséges, vagy rosszindulatú megjegyzésekkel - a textiláru minősége romlott - nem tudnak rámutatni arra, hogy ugyanakkor a világhelyzet javult, holott a két érv között szoros összefüggés van. Az ellenség el akarja terelni a figyelmet arról, hogy a 9 milliós béketábornak igen komoly sikerei vannak. Hem akarok itt külpolitikai beszámolót tartani, de ha visszaképzelik azokat az időket, ami 1951-52-ben volt, amikor az amerikaiak harsogják fenyegetéseiket, és azt amit pl. most látunk, hogy tavaly fogcsikorgatva kénytelenek voltak bele-menni a koreai fegyverszünetbe, az idén nem akarták Kínát odaengedni G-enuába. A konferencia azután agynézett ki, hogy a kinai külügyminiszter ott volt, az amerikai távol volt, és olyan megegyezés jött létre, amelynek eredménye 1949. a kinai forradalom győzelme óta a kommunista tábor legnagyobb győzelme, me,rt ami Vietnamban volt az egy kolosszális imperialista vereség. Es ami Franciaországban történt. Hegy évig mesterkedtek, meinyi milliárdot f ekéttek bele, mennyi politikust vásároltak meg, mennyi fenyegetés, Ígérgetés volt és a döntő pillanatban összedőlt, mint egy kártyavár. Ha olvasnak újságot tudhatják, hogy az angol és amerikai külüyminiszter, mint a megvadult utazók ugy járják a világot, mennek egyik városból a másikba, Brüsselből Rómába és azt ^sem tudják, hogyan másszanak ki ebből a vereségből. Kina jelent őségé most kezd politikai nagyságában elénk állni, mint Ázsiának vonzó példája. Nehru a nagy földbirtokos, régi indiai nemesi család sarja elmegy

r Kínába, iíem azért, mert neki nagyon tetézik, ami Kínában történik, hanemmert az indiai tömegek érzik, hogy ami Kínában van az az ő jövőjük is. Óriási változás van nemzetközi téren. Az elvtársak nálunk, ahol a békefrontjának a határvidékén élünk, itt van Ausztria, Jugoszlávia, mi ezzel az óriási változással nem tudunk élni, nem tudjuk bevetni a hangulat serpenyőjébe. Ezen változtatni kell, mert áraik; forditva van az ellenség kihasználja, jövendöli, hogy 3 hét múlva itt lesznek az amerikaiak. Tehát sokkal bátrabban, elszántabban kell agitálni és akkor egész más lesz az eredmény. Eelhivom a figyelmüket a mi déli határainkra. Észrevehettékhogy egy év óta nincs lövöldözgetés, diplomáciai jegyzékváltás, és ez azért van, mert a jugoszláv vezetőknek is van annyi eszük, hogy a tüzes kályhát nem ölelik át. Ennek a változásnak egyik eredménye az, hogy egy kicsit behúzták a farkukat, szemben azzal, ami 2 évvel ezelőtt volt. Gazdaságilag is éreztetni fcgja hatását, mert a tőkések egyre inkább köveSlik, hogy az amerikai határozattal szemben kereskedhessenek a szocialista országgal.