MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. szeptember 18. - 1955. március 22.

1954. szeptember 18.

Balogh Lajos elvtárs /Jej Hajógyár/ Egyetértek Kovács elvtárs beszámolójával és meg kell mondani, hogy nemcsak én, hanem az üzem többi kommunistái is szégyelik magukat amiatt, hogy maga a Titkárság is foglalkozott a Dej Hajógyár munkájával. Az aktivá értekezleten nem volt ol^an elvtárs, aki ne emiitette volna meg a Dej Hajógyárat. Harcaink eredményei másképpen néztek ki, mint a jelenlegi állapotban. A mi üzemünkben, hogy a Párt ás Kormány programmját nem értették meg, abból adódott, hogy a Párt Végrehajtőbizottság nem politizált helyesen. Aaikor másik üzemben a selejt felemelkedett felhördültünk, de azt nem mondtuk meg a dolgozóknak, amikor mi 5 millió Pt-tal a béralapot túlléptük. Az utóbbi időben ugy voltunk, hogy mindég mást hajtottunk végre, mint amit akartunk, iíem vetettük fel a hibákat, azonban a Központi Vezetőség határozata után volt kezdeti eredmény. Az alapszervezetek odamernek állni és nem engedik, hogy 8-9-ig traccsoljanak, sőt felvetették azt is, hogy a védő ételeket ne lo órakor hozzák. Mi mégis az alapvető ok: az ok nem kismértékben abból adódik, hogy amikor lemegyünk a dolgozókhoz a Párt és Kormány határozatait nem ültessük át a gyakorlatba. Nem mutassuk meg az üzem problémáit és az egyéb problémákat. Amikor az életszínvonalról beszélünk,ugyanakkor lo-2o,ooo.ooo-t kidobunk az utcára. Amikor azt mondjuk, hogy életszínvonal nem támasztjuk alá, hogy miből is fakad. Mi a tapasztalatunk abból, hogy van ellenság. Pl. a fapadlókat összevágják, odáig mennek, hogy egy-egy népnevelővel durván beszélnek. Visszaemlékszem, hogy 1949-ben, 195o-ben ha ellenséges felirat volt egy hajón az illetőt odavitték és az arcával türült ették le. Ma ugy néz ki, hogy mi is elpuhultunk. Miért is néz ki igy ez a dolog. Elvesztettük a jó* kedélyt, hangulatot, ami a kommunistákat jellemzi. Ugy járnak, mintha legalább is ecetgyárosok lennének, savanyu képpel. Nem mondjuk el az eredményeket, amiket elértünk. Hem hivjuk fel a dolgozók figyelmét arra, hogy 1945-ben rongyosan mentünk a,, hidakat épiteni. Tudom, hogy azelőtt a Budapesti Pártbizottság-i értekezleteken elmondták egy-egy titkár munkáját, vagy rfgy-egy népnevelő munkáját, ugyanakkor elbeszélgettek a dolgozókkal, akik lo-15 $-kal növelték a termelést és 15o-2oo Pt-tal többet vittek haza borítékjukba. Az aktivá értekezleten voltak akik elmondották, hogy itt a békekölcsönjegyzés. Elmondották, hogy ehhez a tálhoz csak az tolakodjon, aki bele is rakott. Rendszerint ugy szokott lenni, hogy mindég azok az elsők, akik nem akarnak adni. Megmondták a népnevelők, hogy err£ vigyázni fognak. Az a javaslatuk, hogy minden rendes ember tegyen bele ebbe a tálba és majd ki is vehet belőle. Azt hiszem, hogy további segítséget a módszerekben kell nyújtani, ahogy a titkárokhoz megyünk le és meg kell mondani, hogy van erőnk, csak mi sokszor ugy vagyunk, hogy felszólítás nélkül nem jelentkezünk. Elvagyunk keseredve, hogy nincsen. Aktivá ülésünkön izgultunk, hogy nem jönnek össze, végén feljött 5o-6o-8o-9o ember, aki azt mondta, miért nem bizzuk meg munkával. A műszaki értelmiségiekicel való kapcsolat sem kielégitő. Hiányosság az is, hogy aki 25o^-ot tel^esit csak azokat irják ki, de aki 21o-22o ^-ra teljesit azokról nem beszélünk. Akik 9o-;

0-ról llo-12o ^-ra emelik termelésüket azok között is van becsületes és tisztességes is. Azt tudom igárni, hogy nem sokáig lesz arra mód, hogy igy meglegyünk szégyenitve. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR