MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. szeptember 18. - 1955. március 22.

1954. szeptember 18.

be maguk is anyag után fussanak, vagy közvetlenül a termelésbe folyjanak bele. Azoknak az alapvető hibáknak okait, melyeket Kovács elvtárs felvetett a következőkben látom: A minisztériumok irányításában nagyon sok hiba van. Ugy érzem Biró elvtárs nem eléggé határozottan vetette fel a KGM. hibáit. Ml sokszor jelezzük véleményünket a minisztériumok irányitó munkájáról. A hiba az, hogy javaslatainkat, elgondolásainkat nem nagyon veszik figyelembe. Sokszor azért,mert a minisztériumutasitásai nem elég határozottak funkcionáriusaink, gazdasági vezetőink körében bizonytalanság tapasztalható. Pl. még nem tudják, hogy a IV. negyedévben mit fognak termelni. Számos helyen előfordul, hogy a minisztériumok medanikusan hajtják végre a K.V. határozatát a beruházások csökkentéséről. Pl. a Magnezitgyárban az épitkezés 96 /S-ig befejezett,volt és akkor a hátralévő munkálatokat törölték. Pedig akkor már csak a viz bekötése és néhány hasonló apró munka volt hátra. Meg kell mondani, hogy amikor dolgozóink látják, hogy ilyen, már majdnem befejezett dolgokat abbahagynak zúgolódnak, és igazuk is van. Mi az ilyen dolgoknak utána szoktunk nézni, és éppen most sikerült a Magnezitgyárban lévő épitkezés folytatásához az engedélyt visszaszerezni. Nem tudom miért kell az emberek hangulatát rontani ilyen dolgokkal. Miért nem lehet előre meggondolni, hogy van-e mód arra, hogy egy dolgot befejezzenek. A Kőbányai Gyógyszergyárban szintén hasonló probléma van. Ott is sztornírozták a beruházásokat. Miért nem lehetett mindjárt ugy intézkedni, hogy ne kelljen ezen változhatni. Egyszer már véget kellene vetni ezeknek a visszatérő dolgoknak. Mindig hozunk intézkedéseket, azután megváltoztatjuk. Alapvető hibák vannak a mi bérezési rendszerünkben. Ezt is kézbe kellene venni, és az egész bérezési rendszerünkre vonatkozóan határozatot kellene hozni. Allitom, hogy az ablakon kidobott milliók többek között abból adódnak, hogy a mi bérezési rendszerünk területén hibák vannak. Egyrészt nagyon sok a becsült nauma, a műszakilag megalapozott norma kevés. Igy állandó vita van az üzemekben. De nemcsak vita, hanem sokszor a legnagyobb opportunizmus. A bérezést nem a munkások teljesítménye alapján állapitják meg, hanem hogy mennyire tud megalkudni a normással. Sok helyen üres boritékokat adnak^ lapokra csak azt irják rá, hogy milyen munkát kell elvégezni

? de hogy mit fog az illető keresni azt nem irják rá. A végen megalkuszik a dolgozó a normással, hogy mennyi időt ad egy munkára. Igy alakulnak ki a 16o-2oo %-os keresetek, Minden attól függ, hogy a dolgozók mennyire tudják akaratukat érvényesíteni. Másik probléma a műszaki fegyelem. A műszaki irányítás színvonala alacsony. Nem tudtuk még megfelelően befogni a műszakiakat. Piatal mérnökök elmondják, hogy egyetemi vizsgájukon egy gyár, vagy gyár-részleg megtervezése volt a feladat. A mi gyárainkba, műhelyeinkbe nem fordult elő, hogy egy mérnököt, vagy egy kollektívát megbíztak volna, hogy szervezze meg egy mühelyrész termelését. ""em vonjuk igy be őket megfelelően a munkába. Persze hiba az is, hogy bennük sincs meg a kellő szándék, hogy segítsenek. Legalábbis a műszaki értelmiség tekintélyes részére ezt állitom. Másik probléma az adminisztratív területen mutatkozó anarchikus állapot. Mi szeretnénk versenyezni más kerületekkel, hogy ki ér el nagyobb eredményeket az önköltségcsökkentés terén.