MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. április 3. - 1954. június 18.

1954. június 18.

mert nem kapunk segitésget, sok hibát követünk el. Mi nem lehetünk olyan vezetők, akik teljesen ismerik a bérdolgokat, de hiányolom, hogy nincs egy olyan elvtárs az Ipari és Köz- • lekedési Osztályon, aki a bér és norma kérdésekben megfelelő támogatást tudna adni. Ez a bizonytalanság teszi azt, hogy nem tudnak megfelelően kiállni, lelkesedni a funkcionáriusok. Ha nem tudnak választ adni, felelőtlenül pedig nem lehet, lelkesedni. A lelkesedésnek most nagp bbnak kell lenni, mint 1945-ben akkor sok spontanitás volt a munkában és nem -3 követelt meg a munka olyan szinvonalat, mint ma. Sok mindenhez kell érteni és ha nem értünk hozzá, akkor lejáratjuk a pártmunkát. A párt és a tömegek kapcsiolata nem lesz megfelelő, ha a helyes módszereket é nem tudjuk kialakítani.Ezt pedig csak ugy tudjuk kialakítani, ha több segitséget kapunk. Erre van szükségünk és ösztönözzenek bennünket birálaton keresztül, hogy megfelelően tudjuk megállni a helyünket. Szeretnék még egy kérdéssel foglalkozni. Én akkor jöttem az apparátusba dolgozni, amikor Kovács István elvtárs innen elment és itt a politikai munkatársak között volt egy olyan hang, hogyféltek Kovács elvtárstól. Ezt azért szeretném felvetni, hogy időben le tudjuk szerelni. Ezt nyiltan fel kell tárni, hogy Kovács István elvtárs jobban tudja vezetni a munkát. Valóban keménykezű vezető volt, viszont most, amikor a Parlamentben láttam a borsodiakkal, az volt a gondolatom, hogy mennyire megváltozott, ott nem látszott, hogy valaki is felt volna tőle. Ezt felvetni mégis szükségesnek éreztem, és a htb-a feltárása annál nagyobb öröm, ha már nincs meg a vélt hiba. Szűcs Lajos elvtárs: Amikor Farkas Mihály elvtárs elmondta a Politikai Bizottság és a Végrehajtóbizottság együttes javaslatát, aláhúzta azt, hegy Földvári elvtárs vezetésével a budapesti pártszervezetek június óta értek el eredményeket. Valóban igy van. Földvári elvtárs munkajáhak is része van abban, hogy a budapesti pártszervezetek munkája fejlődött június óta. A hiba ott van, hogy ez a fejlődés még mindig elmaradt a követelményektől. A tömegek fejlődése túlnőtt a vezetés fejlődésén és a budapesti pártszervezetek vezetői nem tudnak élére állni a tömegek aktivitásának, nem tudják azt megfelelően támogatni előr'revinni. Szeretném egy kicsit másképpen felvetni ennek okát. Azt hiszem a Budapesti Párt- Végrehajtóbizottság, a titkárok, az apparátus vezetői és én magam is nagymértékben el vagyunk szakadva a tömegektől, a dolgozóktól, az élettől. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy sokat tartózkodunk az irédában, hogy rabjai lettünk az irodának, az apparátusnak, hanem abban is, hogy nagyon sokszor más kérdéssel foglalkozunk, mint amilyen kérdéssel a dolgozók foglalkoznak, mint amilyen kérdések az életben vannak, amit meg kell oldani. Én szeretném szóvátenni, hogy olyan gyűléseken, üzemekben, ahol a dolgozók széles tömegei vesznek részt, ahol érintkezni lehetne a tömegekkel, bizony nem nagyon veszünk részt. Én magam sem. Azelőtt - mig a Diszben dolgoztam - állandóan tartottam gyűléseket, meg volt a kontaktusom a fiatalokkal. Mióta itt dolgozom a Pártbizottságon, még egyetlen nagyszabású ülésen sem voltam. De - ha megnézzük - a Párt felsőbb