MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. április 3. - 1954. június 18.

1954. május 14.

Hon György elvtársa Áz itt elhangzottakból látni lehet, hogy az elvtársak tudatában vannak annak, hogy az ifjúság nevelésében is szerepe van az állami intézményeknek. Az állam egyik szerepe a kulturális nevelőmunka és ezt a szerepet elsősorban az ifjúsággal kapcsolatban kell kifejteni. Nézzük meg hogyan töltik be ezt a szerepet, a mi kulturális intézményeink, mozijaink, szinházaink. Ezt csak akkor tudja az ember tisztán látni, ha látja azt, hogy nyugaton a filmeknek pl. milyen romboló hatásuk van. Nemrégiben Franciaországban jártam, a francia elvtársak elmondták, hogy milyen nehéz a munka az ifjúság körében. Franciaországban különösen nagyon divatosak a gyermekkori bűnözésekkel foglalkozó filmek. Ezek a filmek - és meg kell mondani, hogy ide elsősorban fiatalokat engednek be - erkölcstelenségre nevelik őket. Ezt azért mondtam el, hogy ezzel szemben a mi intézményeink a párt és állam irányitása mellett igen komoly eredményeket értek el. Nem akarom letagadni azt és egyetértek Hazai Jenő elvtárssal, hogy távolról sem töltik be azt a szerepet, amit be kellene tölteniök. A mi filmjeinkben, színdarabjainkban és elsősorban irodalmi alkotásainkban komoly problémák vannak. A kormányprogramm utána problémák nyilt felvetése alkalmas volt arra, hogy a mi művészeink közelebb kerüljenek a valósághoz, és olyan alkotásokat hozzanak létre, amelyek művészi szempontból is jók és a nevelő munkát is elvégzik. Bizonyára ismerik az elvtársak a párt határozatát az irodalom kérdéseiről, ami világosan megmondta, hogy milyen utat jelöl ki a kormányprogramm ebben a kérdésben és mit kell tenni. Meg kell mondani, hogy ezt az igen fontos határozatot minisztériumi vezetőink és kulturális funkcionáriusaink nem dolgozták fel kellően. Nem tanultak belőle eleget, nemvontak le belőle következtetéseket. Ehhez az írószövetséget, a különböző képzőművészeti szövetségek pártszervezetei, színházak pártszervezetei, a Budapesti Pártbizottság, de a Központi Vezetőség Agit.prop. Osztálya sem adott megfelelő segitséget. Ezen a téren a Népművelési Minisztérium is követett el hibákat. Mi is sokkal többet tehettünk volna. Nem beszéltük meg, hogy mit jelent számunkra ez a határozat. Mi volt ennek a köv-etkezménye? Igen helytelen vélemények vannak irók és művészek között. Egy konkrét dolog: az utóbbi időben a Mérai cikk nyomán komoly vita van a film-müvészet körében. A kövétkezőket mondották: helytelen uton mentünk, amikor a szovjet film példáját követtük, mert lám a szovjet film igen komoly válságban van. Az az ut, amelyet az olasz filmek mutatnak előttünk, az a helyes. Határozottan igy vetik fel a kérdést. A szocialista realizmussal szemben felvetik a kritikai realizmus el meivel készült nyugati olasz filmeket. Ez már lassan odavezet, hogy a filmrendezők a legvadabb dolgokicai jönnek, pl. az egyik azt mondta, b.ogy a prostituált nőkről szeretne filmet készíteni. Nem látják, hogy nálunk alapvetően mások a viszonyok, pl. mint Franciaországban. Ott az elvtársak elmondják - és ott a filmeket általában elvtársak készitiik - hogy az állami cenzúrával való nehéz harcban nem tudják felvetni a központi kérdéseket, pl. békeharc kérdését, földért, kenyérért folyó harcot, mert az ilyen filmeket betiltja a cenzúra. Ezért vetnek fel ők ilyen kérdéseket és ezekbe dolgozzák bele helyesen és kritikusan a társadalom hibáját. Azt hiszem komoly munkát kell végeznünk ahhoz, hogy nálunk ezt a kérdést világosan lássák. Fontos feladatink vannak ezen a téren.