MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. április 3. - 1954. június 18.

1954. május 14.

Hozzátenném még azt is, hogy közel sem annyira egyöntetű és eggyé forrott a mi ifjúságunk, mint a szovjet ifjúság. Nem kis réteg az, mely jó irányba haladó, áldozatkész ifjúság, de nem kicsi az oknak a száma sem^ akikről Kovács elvtárs beszélt. Nem egységes, különböző és nekünk a politikát ehhez kell méretezni, mind a pártmunkát, oktatást, mind a kulturális munkát. Kovács elvtárs beszélt arról, hogy termelési elfajulás van a Disz felé folytatott politikai munkában és ez is a szektánsság egyik jele. Mi a szocialista munkaverseny fogalmát az utóbbi években gyakran oldalba rúgtuk. Beszéltünk a szocialista munkaversenyről, de gyakran ott is megköveteltük, ahol az alapfeltételek ehhez nem voltak biztositva, mondván hogy objektiv nehézség nincs, a verseny azért kell, hogy mindent legyőzzön. Pedig a szocialista munkaverseny kibontakozásához szükséges, hogy minimális rend legyen. Ezernyi kezdeményezés volt, azt felkaptuk és véleményem szerint itt egy kis visszavonulást kell csinálni. Bevontuk ebbe az ifjúságot is, és mivel az ifjúság az, aki legelőször veszti el a kedvét, munkálkodása sok eredményt nem hozott ós azt hiszem a termelésbe való túlzott bevonásuk nem is volt helyes. Meg kell állapítani, hogy a Budapesti Pártbizottság sem jó irányba neveli a Disz vezetőit. Túlságosan a komoly kodásra neveli. A határozati javaslat azzal foglalkozik, hogy a szakszervezetek nagy segítséget fordítottak a minőségi sportra. Véleményem szerint a kérdés bár igaz, nem helyesen van feltéve. Az e=£sz magyar sport kissé helytelen irányba orientálódik és ennek visszatükröződése az, amit hibául állapítanak meg a szakszervezeteknél az elvtársak. A sport hatalmas iskola, különösen ifjúságunknak. Ha megnézzük, talán még nagyobb nálunk a tömegsport, mint a Szovjetunióban. Neveli ma a sport a magyar ifjúságot? Kismértékben és amennyi jóra, legalább annyi rosszra. Mi az oka annak, hogy az egyszerű sportolók is már a kalóriáról beszélnek, hogy a kezdő sportolók is ugy viselkednek, mintha szívességet tennének azzal a magyar államnak, hogy sportolnak? Meg kell állapítani, hogy a sport nem neveli a fiatalságot ugy, mint ahogy mi azt elvárjuk, sőt önzésre és anyagiasságra neveli őket. Ki ebben a hibás? Véleményem szerint ennél a kérdésnél mélyebbre kell nyúlni, mint a szakszervezetek. Hasonló jelenségek vannak a fegyveres testületeknél is. Igaz, mindannyian izgulunk, hogy mi leáz az eredménye a magyar-angol mérkőzésnek, de vigyázni kell arra, nehogy visszájára forduljon a sport. A hősök az ifjúság előtt sokkal kevésbbé azok a dolgozók, akik valami vakmerő munkát végeztek el

? vagy tudósok, inkább a sportolók és Puskás. A sportolok keményem küzdenek, dolgoznak, hogy az élvonalba kerüljenek és hogy országunknak dicsőséget szerezzenek, de azért nem nagyon jó, hogy ennyire az élvonalbeli sportolók az ifjúság példaképei. Nekem az a nézetem, hogy a határozat tul sokat akar és jellemző, hogy az utolsó oldalon - ahol a szülőkről van szó, csak három sorban emlékezik meg arról, hogy a Budapesti Pártválasztmáiy felhívja a szülőket, hogy fordítsanak nagyobb gondot gyermekeik nevelésére. A mi 3 soros felszólításunk nem fog eljutni a budapesti szülőkhöz.