MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1953. október 12. - 1954. január 15.

1953. október 12.

történt, sem a PB. sem a kormány részéről. Ezen a téren bár eltelt 6-8 hét, nem tudunk eredményt elérni, mert azt sem tudjuk, hogy ebben a kér­désben milyen döntések vannak. Elsősorban arra volna szükség, hogy a Párt politikai irányi tást adjon, hogy az osztályok is nézzék meg a mi problémáinkat, feladatainkat, adja­nak segitséget. Mind több helyen vetődik fel a dolgozóknak jogoskövetelése, és mi nem tudunk elmenni ezek mellett anélkül, hogy nem vizsgáljuk meg azokat. Nem lehet csak ugy' nézni, hogy a tanács milyen bürokráciÁt végez, hogy helytelenül válaszolja meg a leveleket, persze ilyen bűnök is vannak. De megkell nézni, hogy mit tudunk tenni ezen a téren. A fogadóórákon renge­teg becsületes dolgozó jön lakást kérni. Mi szépen végig hallgatjuk, megmondjuk, hogy igaza van, de sajnos lakást nem tudunk adni. Én nem mon­dom, hogy nem kell agitálni, de nehéz dolog, az ilyen jogos kéréskre v ér­veket találni. Itt kellene a Pártbizottság segitsége. Egyetértek azzal, hogy mélységesen le vagyun becsülve. De nemcsak a BPB. részérói, hanem a minisztériumok részéről is. Ugy is biztositva lesz en­nek a lebecsülésnek a megszüntetése, ha a PB. többször megtárgyalja a ta­nács munkáját. Sok kerületi titkárnak az a véleménye, hogy a VB. ülésen résztvenni feles­legesen eltöltött idő. Ez alapvetően helytelen. A tanácstörvény érvény­ben van. A kollektiv vezetés feltételei szerint, minden VB. tagnak köte­lessége résztvenni a VB. ülésen. Nem lehet az, hogy egyszer-egyszer elmegy. Ugy látom, hogy a tanácsokban a bizonytalanság kiküszöbölése feltétlenül szükséges. Ez a sok átszervezés és különféle utasitás sok tekintetben alá­ássa a tanácsok munkáját. Egy évvel ezelőtt a Pol.Biz. és a Miniszterta­nács hozott egy határozatot a decentralizációra. A tanácsokból ki kell ven­ni az operativ munkát és ezt az igazgatóságban és hivatalokban kell megszer­vezni. Ezt jónak és szükségesnek tartom. Többet kell nekünk foglalkozni a po ; litikai nevelőmunka irányításával és ellenőrzésével. Ezt a minisztériumok ugy értelmezik, hogy ha vannak hibák, akkor kiveszik kezünkb"! ezt a mun­kát. Az üzemi párttitkárok részéről leginkább a közlekedés kérdése vetődik fel. Felvetik, hogy a munkások nem tudnak időben bejárni munkahelyeikre. Mig 1938-ban 372 millió utast szállítottunk, jelenleg 760 millió utast szállí­tunk és a kocsi parkunk száma 180-190-el növekedett. Ez olyan probléma, amin nem olyan könnyű segíteni. A Választmánynak ezekben a kérdésekben állást kel foglalni, mert enélkül előbbre jutni nem tudunk. Zentai József elv társ: / XXI.ker.PB.titkára / Korda elv társnő beszámolója nyomán, magam is ugy látom, hogy a kerületi pártbizottságnál ezek a hibák kisebb-nagyobb mértékben megmutatkoznak. Ami a tanácsi munka lebecsülését illeti, nem ismertük a t ömegk^pcs ola t megszi­lárditásának alapját. S e^ét nem tudtuk megfelelően biztosítani a tanácsnak, hogy az Állandó Bizottságokat mozgósítsák és aktivizálják a tanácsokat. Az üzemi pártszervezetek többszöri figyelmeztetésre sem foglalkoztatják és se­gítik a tanácstagok munkáját. Ugy gondoltuk, ha a titkár ott van a VB. ülésen ezzel segítjük és ellenőriz­zük a tanács munkáját. Véleményem szerint nem helyes, - amit Pongrácz elv­társ mondott, - hogy a VB. ülésen a titkár az aki legtöbb segitséget tud adni a tanácsi munkához. A gyakorlatban bebizonyult, ha a titkár a VB. ülé­sen hozzászól ez nem vált eléggé be. A hibák egyik főrforrásának látom a ta­nácsi'munka ilyen irányú segítését. Egy személyre korlátozódik, maga aki részt vesz a VB. ülésen nem ad lehetőséget véleményének szabad kifejtésére. A párttitkár és a VB. elnök kapcsolata mégha jó is ez sem tudja megoldani a feladatot. • A

Next

/
Oldalképek
Tartalom