MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1953. június 6. - 1953. augusztus 22.

1953. augusztus 22.

l<ok A kritikátlanság egyik fontos oka, hogy a PB. tagjai nem gyakorolnak őszinte* alapoe önbirálatot, hibáik elkövetésekor. Ha meg is tettük ezt formálisan csináltuk. Elmondottul* hogy án is felelés vagyok az elkövetett hibákért ée ezzel megelégedtünk. Uem elemeztük hibáinkat, hibáink Okait és ezzel nehezítettük hibáink kijavítását is. A PB. osztályain is hasonló a helyzet. Bar az utóbbi időben az osztályok értekezletein kritikusabb és önkritikusabb a légkör, de munkatársaink még mindig igen óvatosan bírálják az osztályvezetőket, a PB. tagjait és egymás munkáját, - magatartását. Hiányzik még az állandó személyekre való tekintet nélküli pártszerü birálat és az őszinte, alapos önbírálat a munkánkban. S kritikátlanság és az önbírálat hiánya ez a "nem bántlak te se bánts" nézet azért jellemző a BPB-ra és az

,

apparátusra, mert a PB. tagjai nem szívesen fogadják a bírálatot, húzódoznak hibáik nyilt feltárásától, sőt igen gyakran visszautasítják a feléjük el hangzott bírálatot

* Csikeszné elvtársnő például néhány esetben olyan álláspontot foglalt el azokkal a kerületi titkárokkal szemben, akik keményen bíráltak, hogy ezek azok akik a kákán is csomót keresnek. Az én hibáim és magatartásom nagyban hozzájárultak a kritikátlan légkörhöz ée az önkritika hiányához. Mivel gyakran személyesen döntöttem fontos kérdésekben e magam elképzelése és e magam feje után, kezd tem hozzászokni a kritikátlansághoz, méginkább az önbírálat mellőzéséhez. Igy alakult ki bennem a csalhatatlanság érzése. Igyekeztem ea ellen küzdeni, de mivel nem kértem, nem követeltem ehhez a kollektíva segítségét, nem is érhettem el megfelelő eredményt. JSem egyszer előfordult, hogy nem fogadtam el , vagy csak nagyon nehezen fogadtam el a felém gyakorolt bírálatot, e hogy türelmetlenül, meggyőzés nélkül utasitásszerüen mondottam véleményt. Ezzel magam is fékeztem a PB.-on belüli bátor vélemény nyilvánítás fejlődését